Téli állattartás az Őrségi Nemzeti Parkban

Címkék: állattartás , , Őrségi Nemzeti Park , szarvasmarha
Téli állattartás az Őrségi Nemzeti Parkban

Mit igényel a jószág a téli tartás időszakában: természetesen jó minőségű, tápanyagokban gazdag táplálékot, ivóvizet és száraz, szélvédett pihenőhelyet.

Az állatok a takarmányukkal „fűtik” testüket, optimális esetben a takarmányból felvett energiát alakítják át hővé. Ha a takarmány energiatartalma nem elegendő, akkor saját testük tartalékait élik fel, zsírt „égetnek”, s ez jelentős kondícióromláshoz vezet – olvasható az Őrségi Nemzeti Park honlapján.

Különösen fontos jól takarmányozni azokat az állatokat, amelyek saját testük életfenntartó funkciói mellett még termelő „tevékenységet” is folytatnak: vehem-építés, tejtermelés, hizlalás.

Viszonylag széles a takarmánybázisunk: réti széna, kukoricaszilázs, fűszenázs, gazdasági abrakkeverék. Állatainkat kor, és ivar szerint, a csoportnak kívánatos takarmányozási viszonyok között tartjuk. A bálákat szénaetető rácsokból, a szilázst és az abrakot etetőasztalról vagy jászolból etetjük.

Az igényen felüli etetés ugyanolyan káros, mint alátakarmányozni.

Az ivóvíz biztosítása már bonyolultabb dolog, hisz fagypont alatt a víz gyorsan lép át szilárd halmazállapotba.

Abban az esetben, ha az itatók nem temperáltak (melegítettek), és nem is szigeteltek, ott a gyakori, igény szerinti itatás a megoldás (nem eresztünk több vizet a vályúba, mint amit a fagyásig meg tudnak inni).

Persze a legjobbak azok az itatók, amelyek valamilyen technikai megoldással fagymentesítettek. Ilyen például, amikor fűtőszál van az itatókban, s ha fagypont alá kerül a hőmérséklet, automatikusan bekapcsol a fűtés.

Húsmarhatartásban a legáltalánosabban elterjedt a labdás itató, melynek oldalfalai szigeteltek, s egy labda mozgatásával tudnak vízhez jutni az állatok. Azt azonban mindig ellenőrizni kell, hogy rendeltetésszerűen működnek ezen itatók. Nálunk mind a három megoldás megtalálható.

A száraz pihenőhely biztosítása fontosabb, mint hogy tető legyen a jószág feje felett.

Számtalanszor tapasztaltam, hogy szívesebben tartózkodnak a pihenődombon, mint az istállóban, feltéve, ha van választási lehetőségük. A téli tartás egyik sarokköve a jó alom biztosítása, ehhez bizony sok szalmára van szükség, s olyan szűkös esztendőben, mint amilyen a 2017. volt, nem egyszerű ezt biztosítani.

A Széll-majorban három oldalról zár istállókban, és teljesen fedél nélkül, csak a pihenődombon és telelőkertben is teleltetünk állatokat. Téli tartásnál a -3 és -10°C közötti hőmérséklet a legideálisabb (az almot ilyenkor a legkönnyebb komfortossá tenni).

Sokan megrökönyödnek, az istálló nélküli állattartáson, pedig bizton állíthatom, hogy

egészségesebb, mint egy zárt istállóban, minden szellőzési pontot eldugaszolva tartani.

És azt sem kell elfelejteni, hogy nem oly régi találmány az istállózó állattartás, őseink, évszázadokon át a szabadban teleltették át a jószágot.

agrarvilag.hu / orseginemzetipark.hu



Szerző
bk

Dátum
2018-03-18


Kapcsolódó cikkek
Bejelentési kötelezettség módosítások az anyatehéntartóknál

Bejelentési kötelezettség módosítások az anyatehéntartóknál

Mit igényel a jószág a téli tartás időszakában: természetesen jó minőségű, tápanyagokban gazdag táplálékot, ivóvizet és száraz, szélvédett pihenőhelyet. Az állatok a takarmányukkal „fűtik” testüket, optimális esetben a takarmányból felvett energiát alakítják át hővé. Ha a takarmány energiatartalma nem elegendő, akkor saját testük tartalékait élik fel, zsírt „égetnek”, s ez jelentős kondícióromláshoz vezet - olvasható az Őrségi Nemzeti Park honlapján. Különösen fontos jól takarmányozni azokat az állatokat, amelyek saját testük életfenntartó funkciói mellett még termelő „tevékenységet” is folytatnak: vehem-építés, tejtermelés, hizlalás. Viszonylag széles a takarmánybázisunk: réti széna, kukoricaszilázs, fűszenázs, gazdasági abrakkeverék. Állatainkat kor, és ivar szerint, a csoportnak kívánatos takarmányozási viszonyok között tartjuk. A bálákat szénaetető rácsokból, a szilázst és az abrakot etetőasztalról vagy jászolból etetjük.
Az igényen felüli etetés ugyanolyan káros, mint alátakarmányozni.
Az ivóvíz biztosítása már bonyolultabb dolog, hisz fagypont alatt a víz gyorsan lép át szilárd halmazállapotba.
Abban az esetben, ha az itatók nem temperáltak (melegítettek), és nem is szigeteltek, ott a gyakori, igény szerinti itatás a megoldás (nem eresztünk több vizet a vályúba, mint amit a fagyásig meg tudnak inni).
Persze a legjobbak azok az itatók, amelyek valamilyen technikai megoldással fagymentesítettek. Ilyen például, amikor fűtőszál van az itatókban, s ha fagypont alá kerül a hőmérséklet, automatikusan bekapcsol a fűtés. Húsmarhatartásban a legáltalánosabban elterjedt a labdás itató, melynek oldalfalai szigeteltek, s egy labda mozgatásával tudnak vízhez jutni az állatok. Azt azonban mindig ellenőrizni kell, hogy rendeltetésszerűen működnek ezen itatók. Nálunk mind a három megoldás megtalálható.
A száraz pihenőhely biztosítása fontosabb, mint hogy tető legyen a jószág feje felett.
Számtalanszor tapasztaltam, hogy szívesebben tartózkodnak a pihenődombon, mint az istállóban, feltéve, ha van választási lehetőségük. A téli tartás egyik sarokköve a jó alom biztosítása, ehhez bizony sok szalmára van szükség, s olyan szűkös esztendőben, mint amilyen a 2017. volt, nem egyszerű ezt biztosítani. A Széll-majorban három oldalról zár istállókban, és teljesen fedél nélkül, csak a pihenődombon és telelőkertben is teleltetünk állatokat. Téli tartásnál a -3 és -10°C közötti hőmérséklet a legideálisabb (az almot ilyenkor a legkönnyebb komfortossá tenni). Sokan megrökönyödnek, az istálló nélküli állattartáson, pedig bizton állíthatom, hogy
egészségesebb, mint egy zárt istállóban, minden szellőzési pontot eldugaszolva tartani.
És azt sem kell elfelejteni, hogy nem oly régi találmány az istállózó állattartás, őseink, évszázadokon át a szabadban teleltették át a jószágot. agrarvilag.hu / orseginemzetipark.hu
Pompás szárnyas lett a Nyírjesi Vadaspark újabb látványossága

Pompás szárnyas lett a Nyírjesi Vadaspark újabb látványossága

Mit igényel a jószág a téli tartás időszakában: természetesen jó minőségű, tápanyagokban gazdag táplálékot, ivóvizet és száraz, szélvédett pihenőhelyet. Az állatok a takarmányukkal „fűtik” testüket, optimális esetben a takarmányból felvett energiát alakítják át hővé. Ha a takarmány energiatartalma nem elegendő, akkor saját testük tartalékait élik fel, zsírt „égetnek”, s ez jelentős kondícióromláshoz vezet - olvasható az Őrségi Nemzeti Park honlapján. Különösen fontos jól takarmányozni azokat az állatokat, amelyek saját testük életfenntartó funkciói mellett még termelő „tevékenységet” is folytatnak: vehem-építés, tejtermelés, hizlalás. Viszonylag széles a takarmánybázisunk: réti széna, kukoricaszilázs, fűszenázs, gazdasági abrakkeverék. Állatainkat kor, és ivar szerint, a csoportnak kívánatos takarmányozási viszonyok között tartjuk. A bálákat szénaetető rácsokból, a szilázst és az abrakot etetőasztalról vagy jászolból etetjük.
Az igényen felüli etetés ugyanolyan káros, mint alátakarmányozni.
Az ivóvíz biztosítása már bonyolultabb dolog, hisz fagypont alatt a víz gyorsan lép át szilárd halmazállapotba.
Abban az esetben, ha az itatók nem temperáltak (melegítettek), és nem is szigeteltek, ott a gyakori, igény szerinti itatás a megoldás (nem eresztünk több vizet a vályúba, mint amit a fagyásig meg tudnak inni).
Persze a legjobbak azok az itatók, amelyek valamilyen technikai megoldással fagymentesítettek. Ilyen például, amikor fűtőszál van az itatókban, s ha fagypont alá kerül a hőmérséklet, automatikusan bekapcsol a fűtés. Húsmarhatartásban a legáltalánosabban elterjedt a labdás itató, melynek oldalfalai szigeteltek, s egy labda mozgatásával tudnak vízhez jutni az állatok. Azt azonban mindig ellenőrizni kell, hogy rendeltetésszerűen működnek ezen itatók. Nálunk mind a három megoldás megtalálható.
A száraz pihenőhely biztosítása fontosabb, mint hogy tető legyen a jószág feje felett.
Számtalanszor tapasztaltam, hogy szívesebben tartózkodnak a pihenődombon, mint az istállóban, feltéve, ha van választási lehetőségük. A téli tartás egyik sarokköve a jó alom biztosítása, ehhez bizony sok szalmára van szükség, s olyan szűkös esztendőben, mint amilyen a 2017. volt, nem egyszerű ezt biztosítani. A Széll-majorban három oldalról zár istállókban, és teljesen fedél nélkül, csak a pihenődombon és telelőkertben is teleltetünk állatokat. Téli tartásnál a -3 és -10°C közötti hőmérséklet a legideálisabb (az almot ilyenkor a legkönnyebb komfortossá tenni). Sokan megrökönyödnek, az istálló nélküli állattartáson, pedig bizton állíthatom, hogy
egészségesebb, mint egy zárt istállóban, minden szellőzési pontot eldugaszolva tartani.
És azt sem kell elfelejteni, hogy nem oly régi találmány az istállózó állattartás, őseink, évszázadokon át a szabadban teleltették át a jószágot. agrarvilag.hu / orseginemzetipark.hu
Ketreces, mélyalmos, szabadtartású valamint bio - Ár, méret és minőség

Ketreces, mélyalmos, szabadtartású valamint bio - Ár, méret és minőség

Mit igényel a jószág a téli tartás időszakában: természetesen jó minőségű, tápanyagokban gazdag táplálékot, ivóvizet és száraz, szélvédett pihenőhelyet. Az állatok a takarmányukkal „fűtik” testüket, optimális esetben a takarmányból felvett energiát alakítják át hővé. Ha a takarmány energiatartalma nem elegendő, akkor saját testük tartalékait élik fel, zsírt „égetnek”, s ez jelentős kondícióromláshoz vezet - olvasható az Őrségi Nemzeti Park honlapján. Különösen fontos jól takarmányozni azokat az állatokat, amelyek saját testük életfenntartó funkciói mellett még termelő „tevékenységet” is folytatnak: vehem-építés, tejtermelés, hizlalás. Viszonylag széles a takarmánybázisunk: réti széna, kukoricaszilázs, fűszenázs, gazdasági abrakkeverék. Állatainkat kor, és ivar szerint, a csoportnak kívánatos takarmányozási viszonyok között tartjuk. A bálákat szénaetető rácsokból, a szilázst és az abrakot etetőasztalról vagy jászolból etetjük.
Az igényen felüli etetés ugyanolyan káros, mint alátakarmányozni.
Az ivóvíz biztosítása már bonyolultabb dolog, hisz fagypont alatt a víz gyorsan lép át szilárd halmazállapotba.
Abban az esetben, ha az itatók nem temperáltak (melegítettek), és nem is szigeteltek, ott a gyakori, igény szerinti itatás a megoldás (nem eresztünk több vizet a vályúba, mint amit a fagyásig meg tudnak inni).
Persze a legjobbak azok az itatók, amelyek valamilyen technikai megoldással fagymentesítettek. Ilyen például, amikor fűtőszál van az itatókban, s ha fagypont alá kerül a hőmérséklet, automatikusan bekapcsol a fűtés. Húsmarhatartásban a legáltalánosabban elterjedt a labdás itató, melynek oldalfalai szigeteltek, s egy labda mozgatásával tudnak vízhez jutni az állatok. Azt azonban mindig ellenőrizni kell, hogy rendeltetésszerűen működnek ezen itatók. Nálunk mind a három megoldás megtalálható.
A száraz pihenőhely biztosítása fontosabb, mint hogy tető legyen a jószág feje felett.
Számtalanszor tapasztaltam, hogy szívesebben tartózkodnak a pihenődombon, mint az istállóban, feltéve, ha van választási lehetőségük. A téli tartás egyik sarokköve a jó alom biztosítása, ehhez bizony sok szalmára van szükség, s olyan szűkös esztendőben, mint amilyen a 2017. volt, nem egyszerű ezt biztosítani. A Széll-majorban három oldalról zár istállókban, és teljesen fedél nélkül, csak a pihenődombon és telelőkertben is teleltetünk állatokat. Téli tartásnál a -3 és -10°C közötti hőmérséklet a legideálisabb (az almot ilyenkor a legkönnyebb komfortossá tenni). Sokan megrökönyödnek, az istálló nélküli állattartáson, pedig bizton állíthatom, hogy
egészségesebb, mint egy zárt istállóban, minden szellőzési pontot eldugaszolva tartani.
És azt sem kell elfelejteni, hogy nem oly régi találmány az istállózó állattartás, őseink, évszázadokon át a szabadban teleltették át a jószágot. agrarvilag.hu / orseginemzetipark.hu

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.