Öreg vasak sorakoztak a mezőtúri traktortalálkozón

Címkék: Csepel , Dutra , MTZ , traktor , Zetor
Öreg vasak sorakoztak a mezőtúri traktortalálkozón

Dutrák, Zetorok, a jó öreg MTZ-k, de még honvédségi járművek is felsorakoztak a mezőtúri veterángépek találkozóján, ahová a szenvedélyes gépszeretet gyűjtötte össze a környékbeli „öreg vasak” kedvelőit.

Már harmadik éve tapossák le ilyenkor Garai Bálint lucernáját azok a gépszeretők, kiket mámorral tölt el a gázolaj illata és a legalább fél évszázados mezőgazdasági gépek látványa, hisz ilyenkor mindegyikből akad bőven, és még szakmai kérdéseik mellett a sufnikban fellelhető alkatrészeiket is kicserélhetik.

Persze nem csak a mezőtúri birtokon volt július utolsó szombatján nagy a készülődés, hiszen Szarvason a veteránbarátok már reggel hat órakor szorgosan tisztogatták vendégségbe vitt gépeiket, hogy aztán egy órával később a kompnál bevárva a többieket, a Hármas-Körösön átkelve látogassák meg a már szomszédos megyébe tartozó barátaikat.

– Az ismeretségünk néhány évre visszamenőleg, a bokori nagy veterán traktortalálkozóra tehető, azóta rendszeresen összejárunk – magyarázza Csernus Mihály, a Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör vezetője, a kis csővázas UE28-as mosása közben, és azt is, hogy a telephelyről indulva az egyik benzinkútnál is becsatlakoznak hozzájuk, majd a kompnál várják be a Békésszentandrásról érkezőket. S csakugyan, az átkelőnél már valóságos különítmény fogadja a fellobogózott öreg traktorokat, a kompra váró biciklisek, autósok pedig kedves mosollyal nyugtázzák, hogy a városszerte jól ismert szarvasi csapat ismét készül valahova. A túlpartra jutva aztán díszmenetben teszik meg a mintegy tíz kilométeres utat, hogy aztán Garai Bálint birtokára érkezve a már ott sorakozó többi veterán gép közé álljanak.

Már a tulaj egyik UE28-asa is ott van, a másik, egy lánctalpas és egy kombájn társaságában pedig az udvarban ácsorog. Miközben a vendégek és a szép számban érkező érdeklődők a zsíros kenyeres reggelit fogyasztják, Garai Bálint a gépek szeretetéről mesél.

– Egy idős kollégám tanított meg tisztelni és szeretni a veterán gépeket. Azt mondta, hogy ezek a termelésre készültek, és 50-60 év után is, máig helytállnak. Mezőgazdasági gépszerelő a szakmám, ebben élek 1987 óta.

A Mezőtúri Veterángép Baráti Kör másik tagja, Fekécs Gábor már egy Csepel teherautó árnyékában, az ebéd előkészítése közben mesél:

– Arra büszke vagyok, hogy ez a rendezvény évről-évre szponzor és támogatás nélkül valósul meg és fokozatosan egyre több az érdeklődő a környékbeli településekről is, bár mi magunk közt is nagyon jól éreznénk magunkat. Már fő a 80-100 adag babgulyás és a kukorica is, amit a vendégek közt osztunk szét, egy-egy gombóc fagyit pedig a gyerekeknek, majd kistraktoros sétakocsikázást is szervezünk nekik, hisz idejében meg kell őket „fertőzni” a gázolaj és a gép szeretetével – mondja nevetve.

A 9 órakor kezdődő rendezvényen idén is a már hagyományosnak számító szántóbemutató és a nagy népszerűségnek örvendő, látványos traktorhúzó verseny is a program része, a különlegességek sorát pedig idén két honvédségi jármű (FUG és BTR) is gyarapítja, melyek május 1-jén a szarvasi találkozón már bemutatkoztak, éppúgy lábon és kompon jutva el barátaikhoz, mint ahogyan ezúttal ők érkeztek ide.  A BTR gumikerekes harci jármű szintén Fekécs Gábor tulajdona.

– Ez egy őrület – összegzi tömören hobbiját, majd mégiscsak megtoldja egy kis magyarázattal. Egy Csepel teherautó volt az első, majd egy FUG-ot akartam, de az már volt a faluban, így tavaly novemberben beszereztem a BTR-t. Amikor elegem van kicsit a hétből és jól esik kiszellőztetni a fejem, akkor előveszem, beleülök, kimegyek a határba, meglátogatom a környező tanyákon lakó ismerősöket, a gyerekekkel megyünk egy kört, majd visszajövünk. Idén a nyolcadikosok ezzel voltak szerenádozni. Mindenkinek van valamilyen hobbija, nekem ez.

Hobbi terén a békésszentandrási Lénárt Zoltán sem panaszkodhat, hisz tíz veterán traktor büszke tulajdonosa, aki erre a találkozóra hármat hozott el megmutatni.

SAM_6117

– Hozhattunk volna többet is, csak személyzeti gondokkal küzdünk, a többiek most nem értek rá, én pedig egyszerre csak egy traktort tudok vezetni – magyarázza, miközben telefonján az épp most felújítás alatt álló kis gépet mutatja. Szinte valamennyit egy hosszú évek óta fa alatt álló, romos állapotból újította fel.

Az 1963-as csővázas U28-as 1.5 éves munka eredményeként nyerte el mai állapotát, az 1955-ben készült Zetor 125-ös épp a napokban műszaki vizsgázott, a fülkés UE28-as pedig a föllelt jelekből tájékozódva valaha repülőtéren dolgozhatott, amire árnyékolt vezetékelése és kék fülkevilágítása utal.

Miközben a gépek történetét és a felújítási munkálatokat magyarázza, néhányan alkatrész-beszerzési tanácsért szólítják meg, hiszen ki is tudhatná nála pontosabban, hogy mi mire való?! Az öreg gépek persze a bolhapiac árusait is a helyszínre vonzzák, így a nap során a motorlánctól a régi bukósisakon át mindenki minden kedvére valót beszerezhet, talán épp azért, hogy a következő találkozón már saját gépével is gyarapítsa a felsorakoztatott öreg traktorok sorát.

A galéria megtekintéséhez kattintson a képre.


Szerző
Csaba

Dátum
2016-08-02


Kapcsolódó cikkek
Mezőgazdasági géptalálkozót rendeznek a Válicka mentén

Mezőgazdasági géptalálkozót rendeznek a Válicka mentén

Dutrák, Zetorok, a jó öreg MTZ-k, de még honvédségi járművek is felsorakoztak a mezőtúri veterángépek találkozóján, ahová a szenvedélyes gépszeretet gyűjtötte össze a környékbeli „öreg vasak” kedvelőit. Már harmadik éve tapossák le ilyenkor Garai Bálint lucernáját azok a gépszeretők, kiket mámorral tölt el a gázolaj illata és a legalább fél évszázados mezőgazdasági gépek látványa, hisz ilyenkor mindegyikből akad bőven, és még szakmai kérdéseik mellett a sufnikban fellelhető alkatrészeiket is kicserélhetik. Persze nem csak a mezőtúri birtokon volt július utolsó szombatján nagy a készülődés, hiszen Szarvason a veteránbarátok már reggel hat órakor szorgosan tisztogatták vendégségbe vitt gépeiket, hogy aztán egy órával később a kompnál bevárva a többieket, a Hármas-Körösön átkelve látogassák meg a már szomszédos megyébe tartozó barátaikat. - Az ismeretségünk néhány évre visszamenőleg, a bokori nagy veterán traktortalálkozóra tehető, azóta rendszeresen összejárunk – magyarázza Csernus Mihály, a Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör vezetője, a kis csővázas UE28-as mosása közben, és azt is, hogy a telephelyről indulva az egyik benzinkútnál is becsatlakoznak hozzájuk, majd a kompnál várják be a Békésszentandrásról érkezőket. S csakugyan, az átkelőnél már valóságos különítmény fogadja a fellobogózott öreg traktorokat, a kompra váró biciklisek, autósok pedig kedves mosollyal nyugtázzák, hogy a városszerte jól ismert szarvasi csapat ismét készül valahova. A túlpartra jutva aztán díszmenetben teszik meg a mintegy tíz kilométeres utat, hogy aztán Garai Bálint birtokára érkezve a már ott sorakozó többi veterán gép közé álljanak. Már a tulaj egyik UE28-asa is ott van, a másik, egy lánctalpas és egy kombájn társaságában pedig az udvarban ácsorog. Miközben a vendégek és a szép számban érkező érdeklődők a zsíros kenyeres reggelit fogyasztják, Garai Bálint a gépek szeretetéről mesél. - Egy idős kollégám tanított meg tisztelni és szeretni a veterán gépeket. Azt mondta, hogy ezek a termelésre készültek, és 50-60 év után is, máig helytállnak. Mezőgazdasági gépszerelő a szakmám, ebben élek 1987 óta. A Mezőtúri Veterángép Baráti Kör másik tagja, Fekécs Gábor már egy Csepel teherautó árnyékában, az ebéd előkészítése közben mesél: - Arra büszke vagyok, hogy ez a rendezvény évről-évre szponzor és támogatás nélkül valósul meg és fokozatosan egyre több az érdeklődő a környékbeli településekről is, bár mi magunk közt is nagyon jól éreznénk magunkat. Már fő a 80-100 adag babgulyás és a kukorica is, amit a vendégek közt osztunk szét, egy-egy gombóc fagyit pedig a gyerekeknek, majd kistraktoros sétakocsikázást is szervezünk nekik, hisz idejében meg kell őket „fertőzni” a gázolaj és a gép szeretetével – mondja nevetve. A 9 órakor kezdődő rendezvényen idén is a már hagyományosnak számító szántóbemutató és a nagy népszerűségnek örvendő, látványos traktorhúzó verseny is a program része, a különlegességek sorát pedig idén két honvédségi jármű (FUG és BTR) is gyarapítja, melyek május 1-jén a szarvasi találkozón már bemutatkoztak, éppúgy lábon és kompon jutva el barátaikhoz, mint ahogyan ezúttal ők érkeztek ide.  A BTR gumikerekes harci jármű szintén Fekécs Gábor tulajdona. - Ez egy őrület – összegzi tömören hobbiját, majd mégiscsak megtoldja egy kis magyarázattal. Egy Csepel teherautó volt az első, majd egy FUG-ot akartam, de az már volt a faluban, így tavaly novemberben beszereztem a BTR-t. Amikor elegem van kicsit a hétből és jól esik kiszellőztetni a fejem, akkor előveszem, beleülök, kimegyek a határba, meglátogatom a környező tanyákon lakó ismerősöket, a gyerekekkel megyünk egy kört, majd visszajövünk. Idén a nyolcadikosok ezzel voltak szerenádozni. Mindenkinek van valamilyen hobbija, nekem ez. Hobbi terén a békésszentandrási Lénárt Zoltán sem panaszkodhat, hisz tíz veterán traktor büszke tulajdonosa, aki erre a találkozóra hármat hozott el megmutatni. SAM_6117 - Hozhattunk volna többet is, csak személyzeti gondokkal küzdünk, a többiek most nem értek rá, én pedig egyszerre csak egy traktort tudok vezetni – magyarázza, miközben telefonján az épp most felújítás alatt álló kis gépet mutatja. Szinte valamennyit egy hosszú évek óta fa alatt álló, romos állapotból újította fel. Az 1963-as csővázas U28-as 1.5 éves munka eredményeként nyerte el mai állapotát, az 1955-ben készült Zetor 125-ös épp a napokban műszaki vizsgázott, a fülkés UE28-as pedig a föllelt jelekből tájékozódva valaha repülőtéren dolgozhatott, amire árnyékolt vezetékelése és kék fülkevilágítása utal. [gallery ids="1698,1697,1696,1695,1694,1693,1692,1691,1690,1689,1688,1687,1686" orderby="rand"] Miközben a gépek történetét és a felújítási munkálatokat magyarázza, néhányan alkatrész-beszerzési tanácsért szólítják meg, hiszen ki is tudhatná nála pontosabban, hogy mi mire való?! Az öreg gépek persze a bolhapiac árusait is a helyszínre vonzzák, így a nap során a motorlánctól a régi bukósisakon át mindenki minden kedvére valót beszerezhet, talán épp azért, hogy a következő találkozón már saját gépével is gyarapítsa a felsorakoztatott öreg traktorok sorát.
Nem boldogok a mezőgazdasági gépgyártók

Nem boldogok a mezőgazdasági gépgyártók

Dutrák, Zetorok, a jó öreg MTZ-k, de még honvédségi járművek is felsorakoztak a mezőtúri veterángépek találkozóján, ahová a szenvedélyes gépszeretet gyűjtötte össze a környékbeli „öreg vasak” kedvelőit. Már harmadik éve tapossák le ilyenkor Garai Bálint lucernáját azok a gépszeretők, kiket mámorral tölt el a gázolaj illata és a legalább fél évszázados mezőgazdasági gépek látványa, hisz ilyenkor mindegyikből akad bőven, és még szakmai kérdéseik mellett a sufnikban fellelhető alkatrészeiket is kicserélhetik. Persze nem csak a mezőtúri birtokon volt július utolsó szombatján nagy a készülődés, hiszen Szarvason a veteránbarátok már reggel hat órakor szorgosan tisztogatták vendégségbe vitt gépeiket, hogy aztán egy órával később a kompnál bevárva a többieket, a Hármas-Körösön átkelve látogassák meg a már szomszédos megyébe tartozó barátaikat. - Az ismeretségünk néhány évre visszamenőleg, a bokori nagy veterán traktortalálkozóra tehető, azóta rendszeresen összejárunk – magyarázza Csernus Mihály, a Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör vezetője, a kis csővázas UE28-as mosása közben, és azt is, hogy a telephelyről indulva az egyik benzinkútnál is becsatlakoznak hozzájuk, majd a kompnál várják be a Békésszentandrásról érkezőket. S csakugyan, az átkelőnél már valóságos különítmény fogadja a fellobogózott öreg traktorokat, a kompra váró biciklisek, autósok pedig kedves mosollyal nyugtázzák, hogy a városszerte jól ismert szarvasi csapat ismét készül valahova. A túlpartra jutva aztán díszmenetben teszik meg a mintegy tíz kilométeres utat, hogy aztán Garai Bálint birtokára érkezve a már ott sorakozó többi veterán gép közé álljanak. Már a tulaj egyik UE28-asa is ott van, a másik, egy lánctalpas és egy kombájn társaságában pedig az udvarban ácsorog. Miközben a vendégek és a szép számban érkező érdeklődők a zsíros kenyeres reggelit fogyasztják, Garai Bálint a gépek szeretetéről mesél. - Egy idős kollégám tanított meg tisztelni és szeretni a veterán gépeket. Azt mondta, hogy ezek a termelésre készültek, és 50-60 év után is, máig helytállnak. Mezőgazdasági gépszerelő a szakmám, ebben élek 1987 óta. A Mezőtúri Veterángép Baráti Kör másik tagja, Fekécs Gábor már egy Csepel teherautó árnyékában, az ebéd előkészítése közben mesél: - Arra büszke vagyok, hogy ez a rendezvény évről-évre szponzor és támogatás nélkül valósul meg és fokozatosan egyre több az érdeklődő a környékbeli településekről is, bár mi magunk közt is nagyon jól éreznénk magunkat. Már fő a 80-100 adag babgulyás és a kukorica is, amit a vendégek közt osztunk szét, egy-egy gombóc fagyit pedig a gyerekeknek, majd kistraktoros sétakocsikázást is szervezünk nekik, hisz idejében meg kell őket „fertőzni” a gázolaj és a gép szeretetével – mondja nevetve. A 9 órakor kezdődő rendezvényen idén is a már hagyományosnak számító szántóbemutató és a nagy népszerűségnek örvendő, látványos traktorhúzó verseny is a program része, a különlegességek sorát pedig idén két honvédségi jármű (FUG és BTR) is gyarapítja, melyek május 1-jén a szarvasi találkozón már bemutatkoztak, éppúgy lábon és kompon jutva el barátaikhoz, mint ahogyan ezúttal ők érkeztek ide.  A BTR gumikerekes harci jármű szintén Fekécs Gábor tulajdona. - Ez egy őrület – összegzi tömören hobbiját, majd mégiscsak megtoldja egy kis magyarázattal. Egy Csepel teherautó volt az első, majd egy FUG-ot akartam, de az már volt a faluban, így tavaly novemberben beszereztem a BTR-t. Amikor elegem van kicsit a hétből és jól esik kiszellőztetni a fejem, akkor előveszem, beleülök, kimegyek a határba, meglátogatom a környező tanyákon lakó ismerősöket, a gyerekekkel megyünk egy kört, majd visszajövünk. Idén a nyolcadikosok ezzel voltak szerenádozni. Mindenkinek van valamilyen hobbija, nekem ez. Hobbi terén a békésszentandrási Lénárt Zoltán sem panaszkodhat, hisz tíz veterán traktor büszke tulajdonosa, aki erre a találkozóra hármat hozott el megmutatni. SAM_6117 - Hozhattunk volna többet is, csak személyzeti gondokkal küzdünk, a többiek most nem értek rá, én pedig egyszerre csak egy traktort tudok vezetni – magyarázza, miközben telefonján az épp most felújítás alatt álló kis gépet mutatja. Szinte valamennyit egy hosszú évek óta fa alatt álló, romos állapotból újította fel. Az 1963-as csővázas U28-as 1.5 éves munka eredményeként nyerte el mai állapotát, az 1955-ben készült Zetor 125-ös épp a napokban műszaki vizsgázott, a fülkés UE28-as pedig a föllelt jelekből tájékozódva valaha repülőtéren dolgozhatott, amire árnyékolt vezetékelése és kék fülkevilágítása utal. [gallery ids="1698,1697,1696,1695,1694,1693,1692,1691,1690,1689,1688,1687,1686" orderby="rand"] Miközben a gépek történetét és a felújítási munkálatokat magyarázza, néhányan alkatrész-beszerzési tanácsért szólítják meg, hiszen ki is tudhatná nála pontosabban, hogy mi mire való?! Az öreg gépek persze a bolhapiac árusait is a helyszínre vonzzák, így a nap során a motorlánctól a régi bukósisakon át mindenki minden kedvére valót beszerezhet, talán épp azért, hogy a következő találkozón már saját gépével is gyarapítsa a felsorakoztatott öreg traktorok sorát.
A traktortól a luxusautóig – a Lamborghini-márka

A traktortól a luxusautóig – a Lamborghini-márka

Dutrák, Zetorok, a jó öreg MTZ-k, de még honvédségi járművek is felsorakoztak a mezőtúri veterángépek találkozóján, ahová a szenvedélyes gépszeretet gyűjtötte össze a környékbeli „öreg vasak” kedvelőit. Már harmadik éve tapossák le ilyenkor Garai Bálint lucernáját azok a gépszeretők, kiket mámorral tölt el a gázolaj illata és a legalább fél évszázados mezőgazdasági gépek látványa, hisz ilyenkor mindegyikből akad bőven, és még szakmai kérdéseik mellett a sufnikban fellelhető alkatrészeiket is kicserélhetik. Persze nem csak a mezőtúri birtokon volt július utolsó szombatján nagy a készülődés, hiszen Szarvason a veteránbarátok már reggel hat órakor szorgosan tisztogatták vendégségbe vitt gépeiket, hogy aztán egy órával később a kompnál bevárva a többieket, a Hármas-Körösön átkelve látogassák meg a már szomszédos megyébe tartozó barátaikat. - Az ismeretségünk néhány évre visszamenőleg, a bokori nagy veterán traktortalálkozóra tehető, azóta rendszeresen összejárunk – magyarázza Csernus Mihály, a Szarvasi Veteránjármű Baráti Kör vezetője, a kis csővázas UE28-as mosása közben, és azt is, hogy a telephelyről indulva az egyik benzinkútnál is becsatlakoznak hozzájuk, majd a kompnál várják be a Békésszentandrásról érkezőket. S csakugyan, az átkelőnél már valóságos különítmény fogadja a fellobogózott öreg traktorokat, a kompra váró biciklisek, autósok pedig kedves mosollyal nyugtázzák, hogy a városszerte jól ismert szarvasi csapat ismét készül valahova. A túlpartra jutva aztán díszmenetben teszik meg a mintegy tíz kilométeres utat, hogy aztán Garai Bálint birtokára érkezve a már ott sorakozó többi veterán gép közé álljanak. Már a tulaj egyik UE28-asa is ott van, a másik, egy lánctalpas és egy kombájn társaságában pedig az udvarban ácsorog. Miközben a vendégek és a szép számban érkező érdeklődők a zsíros kenyeres reggelit fogyasztják, Garai Bálint a gépek szeretetéről mesél. - Egy idős kollégám tanított meg tisztelni és szeretni a veterán gépeket. Azt mondta, hogy ezek a termelésre készültek, és 50-60 év után is, máig helytállnak. Mezőgazdasági gépszerelő a szakmám, ebben élek 1987 óta. A Mezőtúri Veterángép Baráti Kör másik tagja, Fekécs Gábor már egy Csepel teherautó árnyékában, az ebéd előkészítése közben mesél: - Arra büszke vagyok, hogy ez a rendezvény évről-évre szponzor és támogatás nélkül valósul meg és fokozatosan egyre több az érdeklődő a környékbeli településekről is, bár mi magunk közt is nagyon jól éreznénk magunkat. Már fő a 80-100 adag babgulyás és a kukorica is, amit a vendégek közt osztunk szét, egy-egy gombóc fagyit pedig a gyerekeknek, majd kistraktoros sétakocsikázást is szervezünk nekik, hisz idejében meg kell őket „fertőzni” a gázolaj és a gép szeretetével – mondja nevetve. A 9 órakor kezdődő rendezvényen idén is a már hagyományosnak számító szántóbemutató és a nagy népszerűségnek örvendő, látványos traktorhúzó verseny is a program része, a különlegességek sorát pedig idén két honvédségi jármű (FUG és BTR) is gyarapítja, melyek május 1-jén a szarvasi találkozón már bemutatkoztak, éppúgy lábon és kompon jutva el barátaikhoz, mint ahogyan ezúttal ők érkeztek ide.  A BTR gumikerekes harci jármű szintén Fekécs Gábor tulajdona. - Ez egy őrület – összegzi tömören hobbiját, majd mégiscsak megtoldja egy kis magyarázattal. Egy Csepel teherautó volt az első, majd egy FUG-ot akartam, de az már volt a faluban, így tavaly novemberben beszereztem a BTR-t. Amikor elegem van kicsit a hétből és jól esik kiszellőztetni a fejem, akkor előveszem, beleülök, kimegyek a határba, meglátogatom a környező tanyákon lakó ismerősöket, a gyerekekkel megyünk egy kört, majd visszajövünk. Idén a nyolcadikosok ezzel voltak szerenádozni. Mindenkinek van valamilyen hobbija, nekem ez. Hobbi terén a békésszentandrási Lénárt Zoltán sem panaszkodhat, hisz tíz veterán traktor büszke tulajdonosa, aki erre a találkozóra hármat hozott el megmutatni. SAM_6117 - Hozhattunk volna többet is, csak személyzeti gondokkal küzdünk, a többiek most nem értek rá, én pedig egyszerre csak egy traktort tudok vezetni – magyarázza, miközben telefonján az épp most felújítás alatt álló kis gépet mutatja. Szinte valamennyit egy hosszú évek óta fa alatt álló, romos állapotból újította fel. Az 1963-as csővázas U28-as 1.5 éves munka eredményeként nyerte el mai állapotát, az 1955-ben készült Zetor 125-ös épp a napokban műszaki vizsgázott, a fülkés UE28-as pedig a föllelt jelekből tájékozódva valaha repülőtéren dolgozhatott, amire árnyékolt vezetékelése és kék fülkevilágítása utal. [gallery ids="1698,1697,1696,1695,1694,1693,1692,1691,1690,1689,1688,1687,1686" orderby="rand"] Miközben a gépek történetét és a felújítási munkálatokat magyarázza, néhányan alkatrész-beszerzési tanácsért szólítják meg, hiszen ki is tudhatná nála pontosabban, hogy mi mire való?! Az öreg gépek persze a bolhapiac árusait is a helyszínre vonzzák, így a nap során a motorlánctól a régi bukósisakon át mindenki minden kedvére valót beszerezhet, talán épp azért, hogy a következő találkozón már saját gépével is gyarapítsa a felsorakoztatott öreg traktorok sorát.
Üzenetet küldök

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.