Nem éri meg a birkanyájjal vesződni

Címkék: Állattenyésztés , juh , juhász
Nem éri meg a birkanyájjal vesződni

Egykor a juhászat egyik legnagyobb fellegvárának számított Túrkeve, mára azonban igencsak megcsappant az állomány. Egyre kevesebben foglalkoznak juhtartással, valójában már nem éri meg a birkanyájjal vesződni.

Korábban huszonhat-huszonhétezer juh is volt Túrkevén, most háromezer körüli lehet a létszámuk. Nem számít egyedinek ez a tendencia, hiszen az egész országban csökken a juhállomány – írja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál.

Az egyre fogyó állatlétszám elsősorban az élőállat-értékesítés szerény bevételével és a gyapjú felvásárlási árával hozható összefüggésbe.

Hazánkban manapság csekélynek nevezhető a bárányhús iránti kereslet, az állatok kilenctizedét exportálják, főleg Olaszországba és Görögországba.

A magyar juhászat eredményes működése érdekében az export bővítése mellett a rendkívül alacsony hazai fogyasztást is növelni kellene, jelenleg ez ugyanis évente nem éri el a fejenkénti fél kilót sem.

Ha ezt sikerülne egy kilóra feltornászni, megoldódnának az ágazat akut problémái.

Túrkevén manapság Kovács Sándor az egyedüli, az utolsó igazi juhász. Elhivatottsága úgymond vele született, voltaképp belenőtt a juhászatba. – Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édesanyám is szakmabeli. Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan juhokkal a városban, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van.

fotó: Mészáros János

– Én még Gyomaendrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés. Brigádvezetőként egykor öt-hatezer juh és annak szaporulata tartozott hozzám – mondta, mire kézenfekvő a kérdés: hogyan lehetett ennyi állatra felügyelni?

– A juh az birka kutya nélkül, kezelhetetlen állat – magyarázta. – Ha rámegy a lucernára, képtelenség onnan kihajtani, ha nincs kutya. Inkább addig eszik, míg el nem pusztul.

A tél hagyományosan az elletés időszaka, no meg ilyenkor van idő kicsit „rendbe szedni” az állományt. Mielőtt újra kikerülnek az állatok a legelőre, illik megkörmölni őket.

A sérült, bepállott köröm ugyanis később komolyabb bajok forrása lehet, végső esetben le is kell vágni a lesántult állatot.

– Egykor naponta ötven birkát is megkörmöltem, manapság már nem bírja a derekam ezt a tempót. Pedig egyszerűbb technikával is lehetne dolgozni – mondta el a juhász. – Mi még egyetlen bicskával tanultunk körmölni, de most már különleges olló is létezik erre a célra. Én azért inkább még a bicskát veszem elő, s ha a birka is úgy akarja, néhány mozdulattal megszabadítom a felesleges körmöktől – beszélt a szakma rejtelmeiről a tapasztalt szakember.

Minden pásztorcsoport körében ismert és híres volt egykor az állatgyógyításhoz értő ember. Ő, ha kellett, törést, harapást, pata- vagy belső betegségeket egyaránt gyógyított, illetve fogakat műtött ki vagy reszelt le.

Sőt, a kergekóros birkáknál akár koponyalékelést is végzett. A juhok körmölése és nyírása akkoriban általános tudásnak számított, ma leginkább bemutatókon látható. A kis állatok világrajövetelénél is segédkeztek. Ha pedig szükség volt rá, heréltek is.

agrarvilag.hu / szoljon.hu



Szerző
Eszter

Dátum
2018-01-26


Kapcsolódó cikkek
Nem árt felkészülni a medvével való találkozásra

Nem árt felkészülni a medvével való találkozásra

Egykor a juhászat egyik legnagyobb fellegvárának számított Túrkeve, mára azonban igencsak megcsappant az állomány. Egyre kevesebben foglalkoznak juhtartással, valójában már nem éri meg a birkanyájjal vesződni. Korábban huszonhat-huszonhétezer juh is volt Túrkevén, most háromezer körüli lehet a létszámuk. Nem számít egyedinek ez a tendencia, hiszen az egész országban csökken a juhállomány – írja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál. Az egyre fogyó állatlétszám elsősorban az élőállat-értékesítés szerény bevételével és a gyapjú felvásárlási árával hozható összefüggésbe. Hazánkban manapság csekélynek nevezhető a bárányhús iránti kereslet, az állatok kilenctizedét exportálják, főleg Olaszországba és Görögországba.
A magyar juhászat eredményes működése érdekében az export bővítése mellett a rendkívül alacsony hazai fogyasztást is növelni kellene, jelenleg ez ugyanis évente nem éri el a fejenkénti fél kilót sem.
Ha ezt sikerülne egy kilóra feltornászni, megoldódnának az ágazat akut problémái. Túrkevén manapság Kovács Sándor az egyedüli, az utolsó igazi juhász. Elhivatottsága úgymond vele született, voltaképp belenőtt a juhászatba. – Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édesanyám is szakmabeli. Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan juhokkal a városban, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van.

fotó: Mészáros János

– Én még Gyomaendrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés. Brigádvezetőként egykor öt-hatezer juh és annak szaporulata tartozott hozzám – mondta, mire kézenfekvő a kérdés: hogyan lehetett ennyi állatra felügyelni? – A juh az birka kutya nélkül, kezelhetetlen állat – magyarázta. – Ha rámegy a lucernára, képtelenség onnan kihajtani, ha nincs kutya. Inkább addig eszik, míg el nem pusztul.
A tél hagyományosan az elletés időszaka, no meg ilyenkor van idő kicsit „rendbe szedni” az állományt. Mielőtt újra kikerülnek az állatok a legelőre, illik megkörmölni őket.
A sérült, bepállott köröm ugyanis később komolyabb bajok forrása lehet, végső esetben le is kell vágni a lesántult állatot. – Egykor naponta ötven birkát is megkörmöltem, manapság már nem bírja a derekam ezt a tempót. Pedig egyszerűbb technikával is lehetne dolgozni – mondta el a juhász. – Mi még egyetlen bicskával tanultunk körmölni, de most már különleges olló is létezik erre a célra. Én azért inkább még a bicskát veszem elő, s ha a birka is úgy akarja, néhány mozdulattal megszabadítom a felesleges körmöktől – beszélt a szakma rejtelmeiről a tapasztalt szakember. Minden pásztorcsoport körében ismert és híres volt egykor az állatgyógyításhoz értő ember. Ő, ha kellett, törést, harapást, pata- vagy belső betegségeket egyaránt gyógyított, illetve fogakat műtött ki vagy reszelt le. Sőt, a kergekóros birkáknál akár koponyalékelést is végzett. A juhok körmölése és nyírása akkoriban általános tudásnak számított, ma leginkább bemutatókon látható. A kis állatok világrajövetelénél is segédkeztek. Ha pedig szükség volt rá, heréltek is. agrarvilag.hu / szoljon.hu
A díjnyertes gazda az elvárásokat magának támasztja

A díjnyertes gazda az elvárásokat magának támasztja

Egykor a juhászat egyik legnagyobb fellegvárának számított Túrkeve, mára azonban igencsak megcsappant az állomány. Egyre kevesebben foglalkoznak juhtartással, valójában már nem éri meg a birkanyájjal vesződni. Korábban huszonhat-huszonhétezer juh is volt Túrkevén, most háromezer körüli lehet a létszámuk. Nem számít egyedinek ez a tendencia, hiszen az egész országban csökken a juhállomány – írja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál. Az egyre fogyó állatlétszám elsősorban az élőállat-értékesítés szerény bevételével és a gyapjú felvásárlási árával hozható összefüggésbe. Hazánkban manapság csekélynek nevezhető a bárányhús iránti kereslet, az állatok kilenctizedét exportálják, főleg Olaszországba és Görögországba.
A magyar juhászat eredményes működése érdekében az export bővítése mellett a rendkívül alacsony hazai fogyasztást is növelni kellene, jelenleg ez ugyanis évente nem éri el a fejenkénti fél kilót sem.
Ha ezt sikerülne egy kilóra feltornászni, megoldódnának az ágazat akut problémái. Túrkevén manapság Kovács Sándor az egyedüli, az utolsó igazi juhász. Elhivatottsága úgymond vele született, voltaképp belenőtt a juhászatba. – Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édesanyám is szakmabeli. Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan juhokkal a városban, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van.

fotó: Mészáros János

– Én még Gyomaendrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés. Brigádvezetőként egykor öt-hatezer juh és annak szaporulata tartozott hozzám – mondta, mire kézenfekvő a kérdés: hogyan lehetett ennyi állatra felügyelni? – A juh az birka kutya nélkül, kezelhetetlen állat – magyarázta. – Ha rámegy a lucernára, képtelenség onnan kihajtani, ha nincs kutya. Inkább addig eszik, míg el nem pusztul.
A tél hagyományosan az elletés időszaka, no meg ilyenkor van idő kicsit „rendbe szedni” az állományt. Mielőtt újra kikerülnek az állatok a legelőre, illik megkörmölni őket.
A sérült, bepállott köröm ugyanis később komolyabb bajok forrása lehet, végső esetben le is kell vágni a lesántult állatot. – Egykor naponta ötven birkát is megkörmöltem, manapság már nem bírja a derekam ezt a tempót. Pedig egyszerűbb technikával is lehetne dolgozni – mondta el a juhász. – Mi még egyetlen bicskával tanultunk körmölni, de most már különleges olló is létezik erre a célra. Én azért inkább még a bicskát veszem elő, s ha a birka is úgy akarja, néhány mozdulattal megszabadítom a felesleges körmöktől – beszélt a szakma rejtelmeiről a tapasztalt szakember. Minden pásztorcsoport körében ismert és híres volt egykor az állatgyógyításhoz értő ember. Ő, ha kellett, törést, harapást, pata- vagy belső betegségeket egyaránt gyógyított, illetve fogakat műtött ki vagy reszelt le. Sőt, a kergekóros birkáknál akár koponyalékelést is végzett. A juhok körmölése és nyírása akkoriban általános tudásnak számított, ma leginkább bemutatókon látható. A kis állatok világrajövetelénél is segédkeztek. Ha pedig szükség volt rá, heréltek is. agrarvilag.hu / szoljon.hu
Lesz elég hal a magyar piacon, a szélsőséges időjárás jelentette kihívások ellenére is

Lesz elég hal a magyar piacon, a szélsőséges időjárás jelentette kihívások ellenére is

Egykor a juhászat egyik legnagyobb fellegvárának számított Túrkeve, mára azonban igencsak megcsappant az állomány. Egyre kevesebben foglalkoznak juhtartással, valójában már nem éri meg a birkanyájjal vesződni. Korábban huszonhat-huszonhétezer juh is volt Túrkevén, most háromezer körüli lehet a létszámuk. Nem számít egyedinek ez a tendencia, hiszen az egész országban csökken a juhállomány – írja a Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál. Az egyre fogyó állatlétszám elsősorban az élőállat-értékesítés szerény bevételével és a gyapjú felvásárlási árával hozható összefüggésbe. Hazánkban manapság csekélynek nevezhető a bárányhús iránti kereslet, az állatok kilenctizedét exportálják, főleg Olaszországba és Görögországba.
A magyar juhászat eredményes működése érdekében az export bővítése mellett a rendkívül alacsony hazai fogyasztást is növelni kellene, jelenleg ez ugyanis évente nem éri el a fejenkénti fél kilót sem.
Ha ezt sikerülne egy kilóra feltornászni, megoldódnának az ágazat akut problémái. Túrkevén manapság Kovács Sándor az egyedüli, az utolsó igazi juhász. Elhivatottsága úgymond vele született, voltaképp belenőtt a juhászatba. – Juhász volt mindkét nagyapám, az édesapám, szinte az összes nagybátyám, sőt az édesanyám is szakmabeli. Mostanság ugyan foglalkoznak még néhányan juhokkal a városban, de nem ismerek olyan embert, akinek juhász végzettsége van.

fotó: Mészáros János

– Én még Gyomaendrődön tanultam a szakmát, de azóta már megszűnt ez a fajta képzés. Brigádvezetőként egykor öt-hatezer juh és annak szaporulata tartozott hozzám – mondta, mire kézenfekvő a kérdés: hogyan lehetett ennyi állatra felügyelni? – A juh az birka kutya nélkül, kezelhetetlen állat – magyarázta. – Ha rámegy a lucernára, képtelenség onnan kihajtani, ha nincs kutya. Inkább addig eszik, míg el nem pusztul.
A tél hagyományosan az elletés időszaka, no meg ilyenkor van idő kicsit „rendbe szedni” az állományt. Mielőtt újra kikerülnek az állatok a legelőre, illik megkörmölni őket.
A sérült, bepállott köröm ugyanis később komolyabb bajok forrása lehet, végső esetben le is kell vágni a lesántult állatot. – Egykor naponta ötven birkát is megkörmöltem, manapság már nem bírja a derekam ezt a tempót. Pedig egyszerűbb technikával is lehetne dolgozni – mondta el a juhász. – Mi még egyetlen bicskával tanultunk körmölni, de most már különleges olló is létezik erre a célra. Én azért inkább még a bicskát veszem elő, s ha a birka is úgy akarja, néhány mozdulattal megszabadítom a felesleges körmöktől – beszélt a szakma rejtelmeiről a tapasztalt szakember. Minden pásztorcsoport körében ismert és híres volt egykor az állatgyógyításhoz értő ember. Ő, ha kellett, törést, harapást, pata- vagy belső betegségeket egyaránt gyógyított, illetve fogakat műtött ki vagy reszelt le. Sőt, a kergekóros birkáknál akár koponyalékelést is végzett. A juhok körmölése és nyírása akkoriban általános tudásnak számított, ma leginkább bemutatókon látható. A kis állatok világrajövetelénél is segédkeztek. Ha pedig szükség volt rá, heréltek is. agrarvilag.hu / szoljon.hu

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.