Magyar kutató fedezte fel a brazil békafajt

Címkék: béka , békafaj , Brazília , felfedezés , levelibéka
Magyar kutató fedezte fel a brazil békafajt

 A Brazíliában őshonos, eddig ismeretlen fajt a Természettudományi Múzeum kutatója fedezte fel.

Az atlanti esőerdő egykor 1.2 millió négyzetkilométeren borította Dél-Amerika keleti partvidékét, de az elmúlt évszázadok emberi tevékenységei (fakitermelés, nádcukor- és kávétermesztés, állattenyésztés, a városok terjeszkedése) elpusztították az erdőt, és mára már csak 11.7 százaléka maradt fenn. A megmaradt kis terület is inkább apró foltokból áll, ami sok élőlény sorsát megpecsételi.

Brazília rendkívül gazdag természeti szépségekben. Elég csak az Iguazu-vízesésre, a Pantanalra, vagy az Amazonas-vidékre gondolni. Ez utóbbi talán a leghíresebb terület, lévén a Föld legnagyobb vízhozamú folyója táplálja azt az összefüggő erdőt, amely a Föld esőerdeinek felét képviseli, és a világon élő ismert fajok egytizedének ad otthont.

Kevésbé, inkább csak a biológusok körében köztudott azonban, hogy az atlanti esőerdő még az Amazonasnál is változatosabb endemikus (csak itt előforduló) élővilágot rejt. A megmaradt parányi erdőfoltokról több mint 250 emlős-, 1000 madár-, 450 kétéltű-, 300 hüllő- és 350 édesvízi halfajt regisztráltak eddig a kutatók. Ezek a számok pedig egyre csak nőnek, annyi feltáratlan élőlény rejtőzik még az erdő mélyén – írja a múzeum kutatója, Vörös Judit.

A tudós fantasztikus tudományos kalandnak lehetett részese 2015 év végén, amikor a Tempus Közalapítvány támogatásával Brazília negyedik legnagyobb államába, Bahiába utazott három hónapra, hogy az ott megmaradt atlanti esőerdőfoltokon még leíratlan békafajok után kutasson brazil kollégáival.

Egy herpetológus (kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó kutató) számára Brazília maga a földi paradicsom. Ebben az országban él a legtöbb kétéltűfaj (1049), melyek felét az atlanti esőerdőből írták le.

Munkája az Ilhéus és Itabuna települések között félúton található Universidade Estadual de Santa Cruz (Szent Kereszt Állami Egyetem) Zoológiai Gyűjteményében kezdődött. Itt őrzik ugyanis a környéken gyűjtött kétéltűek példányait, azt a néhány darabot, ami a kutatók számára vizsgálati anyagként rendelkezésre áll. Áttanulmányoztaa tehát az eddig leírt, Bahia államban előforduló, Phyllodytes nemzetségbe tartozó 11 békafajt, hogy a terepi munkák során felismerje, ha eddig ismeretlen formával találkozik.

A Phyllodytes nemzetség tagjai kisméretű, 3-5 cm testhosszú levelibékák, melyeket két jellegzetesség különböztet meg a többi levelibékától. Alsó állkapcsukon 2-4 nagyméretű fog ül, és életük teljes mértékben a broméliákhoz kötődik.

Ezek az apró békák a broméliák levelei között összegyűlt vízbe helyezik a petéiket, amik itt fejlődnek ki, táplálkoznak, és itt keresnek is párt maguknak. A bromélia levélrózsája biztonságos környezet számukra, mert itt még akkor is fennmarad a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen víz, ha hosszú szárazság köszönt a területre.

A gyűjteményi tanulmányozás után kezdődhetett a munka legizgalmasabb része, a terepi expedíció. A békák többsége éjszaka aktív, ezért teljes sötétség kell a felkutatásukhoz. Este indultak el tehát az egyetemtől több órányira található egyik érintetlen erdőfolthoz annak reményében, hogy sikerül a terület fajlistáját újakkal bővíteniük. Meg-megálltak hallgatózni, hogy szól-e már valamelyik békafaj hím egyede, amint éppen magához csalogatja a nőstényt.

Több alkalom és sok óra keresgélés után hallották meg a keresett hangot, a Phyllodytes-békákra jellemző, mégis kissé eltérő kuruttyolást. Mikor közelítettek a hangforráshoz, a zseblámpa fényében megpillantották az első egyedeket, amint a terresztris (talajról növő) bromélia levelén üldögéltek.

Első dolguk az volt, hogy felvételt készítsenek a hím által kiadott hívóhangról, mivel a békáknál ez az egyik legfontosabb faji megkülönböztető bélyeg. Azután befogtak néhány egyedet, és a gyűjteménybe szállították őket további vizsgálatra.

Összesen 22 példányt hasonlítottak össze a többi, már ismert fajjal. Kiderült, hogy a nemzetség eddig legkisebb méretű (2 cm hosszú) faját sikerült felfedezniük. Az új fajnak a Phyllodytes amadoi nevet adták, adózva ezzel Brazília legismertebb modernista írója, Jorge Amado emlékének.

A bizonyító példányok az egyetem gyűjteményébe, két másik brazil múzeumba és a Magyar Természettudományi Múzeum Kétéltű- és Hüllőgyűjteményébe kerültek. A P. amadoi békafajt eddig még nem találták meg máshol, vagyis nagy valószínűséggel kizárólag ezen az kis élőhelyfolton él a teljes világállomány.

– De miért is jó, hogy új fajokat fedezünk fel, és teszünk ismertté a tudomány, és ezzel az emberiség számára? – teszi fel a kérdést a kutató. Számos érvet fel lehet sorolni a fajok leírásának fontossága mellett. Ahhoz, hogy meg tudjuk óvni a természetet, ismernünk kell minden egyes összetevőjét, legyen az baktérium, bogár vagy béka.

Az új Phyllodytes-faj ismerete a többi, veszélyeztetett fajjal együtt eszköz lehet a természetvédelmi hatóság számára az erdőfolt védelméhez, és ki tudja, lehet, hogy épp erről a békáról derül ki később, hogy az ember számára nélkülözhetetlen gyógyszeralapanyagot termel.

agrárvilág.hu / Magyar Természettudományi Múzeum



Szerző
Blokkadmin

Dátum
2017-10-25


Kapcsolódó cikkek
Az űrből is lehet látni a Föld légszennyezettségét

Az űrből is lehet látni a Föld légszennyezettségét

 A Brazíliában őshonos, eddig ismeretlen fajt a Természettudományi Múzeum kutatója fedezte fel. Az atlanti esőerdő egykor 1.2 millió négyzetkilométeren borította Dél-Amerika keleti partvidékét, de az elmúlt évszázadok emberi tevékenységei (fakitermelés, nádcukor- és kávétermesztés, állattenyésztés, a városok terjeszkedése) elpusztították az erdőt, és mára már csak 11.7 százaléka maradt fenn. A megmaradt kis terület is inkább apró foltokból áll, ami sok élőlény sorsát megpecsételi. Brazília rendkívül gazdag természeti szépségekben. Elég csak az Iguazu-vízesésre, a Pantanalra, vagy az Amazonas-vidékre gondolni. Ez utóbbi talán a leghíresebb terület, lévén a Föld legnagyobb vízhozamú folyója táplálja azt az összefüggő erdőt, amely a Föld esőerdeinek felét képviseli, és a világon élő ismert fajok egytizedének ad otthont. Kevésbé, inkább csak a biológusok körében köztudott azonban, hogy az atlanti esőerdő még az Amazonasnál is változatosabb endemikus (csak itt előforduló) élővilágot rejt. A megmaradt parányi erdőfoltokról több mint 250 emlős-, 1000 madár-, 450 kétéltű-, 300 hüllő- és 350 édesvízi halfajt regisztráltak eddig a kutatók. Ezek a számok pedig egyre csak nőnek, annyi feltáratlan élőlény rejtőzik még az erdő mélyén - írja a múzeum kutatója, Vörös Judit. A tudós fantasztikus tudományos kalandnak lehetett részese 2015 év végén, amikor a Tempus Közalapítvány támogatásával Brazília negyedik legnagyobb államába, Bahiába utazott három hónapra, hogy az ott megmaradt atlanti esőerdőfoltokon még leíratlan békafajok után kutasson brazil kollégáival. Egy herpetológus (kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó kutató) számára Brazília maga a földi paradicsom. Ebben az országban él a legtöbb kétéltűfaj (1049), melyek felét az atlanti esőerdőből írták le. Munkája az Ilhéus és Itabuna települések között félúton található Universidade Estadual de Santa Cruz (Szent Kereszt Állami Egyetem) Zoológiai Gyűjteményében kezdődött. Itt őrzik ugyanis a környéken gyűjtött kétéltűek példányait, azt a néhány darabot, ami a kutatók számára vizsgálati anyagként rendelkezésre áll. Áttanulmányoztaa tehát az eddig leírt, Bahia államban előforduló, Phyllodytes nemzetségbe tartozó 11 békafajt, hogy a terepi munkák során felismerje, ha eddig ismeretlen formával találkozik. A Phyllodytes nemzetség tagjai kisméretű, 3-5 cm testhosszú levelibékák, melyeket két jellegzetesség különböztet meg a többi levelibékától. Alsó állkapcsukon 2-4 nagyméretű fog ül, és életük teljes mértékben a broméliákhoz kötődik. Ezek az apró békák a broméliák levelei között összegyűlt vízbe helyezik a petéiket, amik itt fejlődnek ki, táplálkoznak, és itt keresnek is párt maguknak. A bromélia levélrózsája biztonságos környezet számukra, mert itt még akkor is fennmarad a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen víz, ha hosszú szárazság köszönt a területre. A gyűjteményi tanulmányozás után kezdődhetett a munka legizgalmasabb része, a terepi expedíció. A békák többsége éjszaka aktív, ezért teljes sötétség kell a felkutatásukhoz. Este indultak el tehát az egyetemtől több órányira található egyik érintetlen erdőfolthoz annak reményében, hogy sikerül a terület fajlistáját újakkal bővíteniük. Meg-megálltak hallgatózni, hogy szól-e már valamelyik békafaj hím egyede, amint éppen magához csalogatja a nőstényt. Több alkalom és sok óra keresgélés után hallották meg a keresett hangot, a Phyllodytes-békákra jellemző, mégis kissé eltérő kuruttyolást. Mikor közelítettek a hangforráshoz, a zseblámpa fényében megpillantották az első egyedeket, amint a terresztris (talajról növő) bromélia levelén üldögéltek. Első dolguk az volt, hogy felvételt készítsenek a hím által kiadott hívóhangról, mivel a békáknál ez az egyik legfontosabb faji megkülönböztető bélyeg. Azután befogtak néhány egyedet, és a gyűjteménybe szállították őket további vizsgálatra. Összesen 22 példányt hasonlítottak össze a többi, már ismert fajjal. Kiderült, hogy a nemzetség eddig legkisebb méretű (2 cm hosszú) faját sikerült felfedezniük. Az új fajnak a Phyllodytes amadoi nevet adták, adózva ezzel Brazília legismertebb modernista írója, Jorge Amado emlékének. A bizonyító példányok az egyetem gyűjteményébe, két másik brazil múzeumba és a Magyar Természettudományi Múzeum Kétéltű- és Hüllőgyűjteményébe kerültek. A P. amadoi békafajt eddig még nem találták meg máshol, vagyis nagy valószínűséggel kizárólag ezen az kis élőhelyfolton él a teljes világállomány. - De miért is jó, hogy új fajokat fedezünk fel, és teszünk ismertté a tudomány, és ezzel az emberiség számára? - teszi fel a kérdést a kutató. Számos érvet fel lehet sorolni a fajok leírásának fontossága mellett. Ahhoz, hogy meg tudjuk óvni a természetet, ismernünk kell minden egyes összetevőjét, legyen az baktérium, bogár vagy béka. Az új Phyllodytes-faj ismerete a többi, veszélyeztetett fajjal együtt eszköz lehet a természetvédelmi hatóság számára az erdőfolt védelméhez, és ki tudja, lehet, hogy épp erről a békáról derül ki később, hogy az ember számára nélkülözhetetlen gyógyszeralapanyagot termel. agrárvilág.hu / Magyar Természettudományi Múzeum
Natúrpark biztosítja a helyi térségek jövőjét

Natúrpark biztosítja a helyi térségek jövőjét

 A Brazíliában őshonos, eddig ismeretlen fajt a Természettudományi Múzeum kutatója fedezte fel. Az atlanti esőerdő egykor 1.2 millió négyzetkilométeren borította Dél-Amerika keleti partvidékét, de az elmúlt évszázadok emberi tevékenységei (fakitermelés, nádcukor- és kávétermesztés, állattenyésztés, a városok terjeszkedése) elpusztították az erdőt, és mára már csak 11.7 százaléka maradt fenn. A megmaradt kis terület is inkább apró foltokból áll, ami sok élőlény sorsát megpecsételi. Brazília rendkívül gazdag természeti szépségekben. Elég csak az Iguazu-vízesésre, a Pantanalra, vagy az Amazonas-vidékre gondolni. Ez utóbbi talán a leghíresebb terület, lévén a Föld legnagyobb vízhozamú folyója táplálja azt az összefüggő erdőt, amely a Föld esőerdeinek felét képviseli, és a világon élő ismert fajok egytizedének ad otthont. Kevésbé, inkább csak a biológusok körében köztudott azonban, hogy az atlanti esőerdő még az Amazonasnál is változatosabb endemikus (csak itt előforduló) élővilágot rejt. A megmaradt parányi erdőfoltokról több mint 250 emlős-, 1000 madár-, 450 kétéltű-, 300 hüllő- és 350 édesvízi halfajt regisztráltak eddig a kutatók. Ezek a számok pedig egyre csak nőnek, annyi feltáratlan élőlény rejtőzik még az erdő mélyén - írja a múzeum kutatója, Vörös Judit. A tudós fantasztikus tudományos kalandnak lehetett részese 2015 év végén, amikor a Tempus Közalapítvány támogatásával Brazília negyedik legnagyobb államába, Bahiába utazott három hónapra, hogy az ott megmaradt atlanti esőerdőfoltokon még leíratlan békafajok után kutasson brazil kollégáival. Egy herpetológus (kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó kutató) számára Brazília maga a földi paradicsom. Ebben az országban él a legtöbb kétéltűfaj (1049), melyek felét az atlanti esőerdőből írták le. Munkája az Ilhéus és Itabuna települések között félúton található Universidade Estadual de Santa Cruz (Szent Kereszt Állami Egyetem) Zoológiai Gyűjteményében kezdődött. Itt őrzik ugyanis a környéken gyűjtött kétéltűek példányait, azt a néhány darabot, ami a kutatók számára vizsgálati anyagként rendelkezésre áll. Áttanulmányoztaa tehát az eddig leírt, Bahia államban előforduló, Phyllodytes nemzetségbe tartozó 11 békafajt, hogy a terepi munkák során felismerje, ha eddig ismeretlen formával találkozik. A Phyllodytes nemzetség tagjai kisméretű, 3-5 cm testhosszú levelibékák, melyeket két jellegzetesség különböztet meg a többi levelibékától. Alsó állkapcsukon 2-4 nagyméretű fog ül, és életük teljes mértékben a broméliákhoz kötődik. Ezek az apró békák a broméliák levelei között összegyűlt vízbe helyezik a petéiket, amik itt fejlődnek ki, táplálkoznak, és itt keresnek is párt maguknak. A bromélia levélrózsája biztonságos környezet számukra, mert itt még akkor is fennmarad a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen víz, ha hosszú szárazság köszönt a területre. A gyűjteményi tanulmányozás után kezdődhetett a munka legizgalmasabb része, a terepi expedíció. A békák többsége éjszaka aktív, ezért teljes sötétség kell a felkutatásukhoz. Este indultak el tehát az egyetemtől több órányira található egyik érintetlen erdőfolthoz annak reményében, hogy sikerül a terület fajlistáját újakkal bővíteniük. Meg-megálltak hallgatózni, hogy szól-e már valamelyik békafaj hím egyede, amint éppen magához csalogatja a nőstényt. Több alkalom és sok óra keresgélés után hallották meg a keresett hangot, a Phyllodytes-békákra jellemző, mégis kissé eltérő kuruttyolást. Mikor közelítettek a hangforráshoz, a zseblámpa fényében megpillantották az első egyedeket, amint a terresztris (talajról növő) bromélia levelén üldögéltek. Első dolguk az volt, hogy felvételt készítsenek a hím által kiadott hívóhangról, mivel a békáknál ez az egyik legfontosabb faji megkülönböztető bélyeg. Azután befogtak néhány egyedet, és a gyűjteménybe szállították őket további vizsgálatra. Összesen 22 példányt hasonlítottak össze a többi, már ismert fajjal. Kiderült, hogy a nemzetség eddig legkisebb méretű (2 cm hosszú) faját sikerült felfedezniük. Az új fajnak a Phyllodytes amadoi nevet adták, adózva ezzel Brazília legismertebb modernista írója, Jorge Amado emlékének. A bizonyító példányok az egyetem gyűjteményébe, két másik brazil múzeumba és a Magyar Természettudományi Múzeum Kétéltű- és Hüllőgyűjteményébe kerültek. A P. amadoi békafajt eddig még nem találták meg máshol, vagyis nagy valószínűséggel kizárólag ezen az kis élőhelyfolton él a teljes világállomány. - De miért is jó, hogy új fajokat fedezünk fel, és teszünk ismertté a tudomány, és ezzel az emberiség számára? - teszi fel a kérdést a kutató. Számos érvet fel lehet sorolni a fajok leírásának fontossága mellett. Ahhoz, hogy meg tudjuk óvni a természetet, ismernünk kell minden egyes összetevőjét, legyen az baktérium, bogár vagy béka. Az új Phyllodytes-faj ismerete a többi, veszélyeztetett fajjal együtt eszköz lehet a természetvédelmi hatóság számára az erdőfolt védelméhez, és ki tudja, lehet, hogy épp erről a békáról derül ki később, hogy az ember számára nélkülözhetetlen gyógyszeralapanyagot termel. agrárvilág.hu / Magyar Természettudományi Múzeum
Fűtési tippek kezdőknek és haladóknak

Fűtési tippek kezdőknek és haladóknak

 A Brazíliában őshonos, eddig ismeretlen fajt a Természettudományi Múzeum kutatója fedezte fel. Az atlanti esőerdő egykor 1.2 millió négyzetkilométeren borította Dél-Amerika keleti partvidékét, de az elmúlt évszázadok emberi tevékenységei (fakitermelés, nádcukor- és kávétermesztés, állattenyésztés, a városok terjeszkedése) elpusztították az erdőt, és mára már csak 11.7 százaléka maradt fenn. A megmaradt kis terület is inkább apró foltokból áll, ami sok élőlény sorsát megpecsételi. Brazília rendkívül gazdag természeti szépségekben. Elég csak az Iguazu-vízesésre, a Pantanalra, vagy az Amazonas-vidékre gondolni. Ez utóbbi talán a leghíresebb terület, lévén a Föld legnagyobb vízhozamú folyója táplálja azt az összefüggő erdőt, amely a Föld esőerdeinek felét képviseli, és a világon élő ismert fajok egytizedének ad otthont. Kevésbé, inkább csak a biológusok körében köztudott azonban, hogy az atlanti esőerdő még az Amazonasnál is változatosabb endemikus (csak itt előforduló) élővilágot rejt. A megmaradt parányi erdőfoltokról több mint 250 emlős-, 1000 madár-, 450 kétéltű-, 300 hüllő- és 350 édesvízi halfajt regisztráltak eddig a kutatók. Ezek a számok pedig egyre csak nőnek, annyi feltáratlan élőlény rejtőzik még az erdő mélyén - írja a múzeum kutatója, Vörös Judit. A tudós fantasztikus tudományos kalandnak lehetett részese 2015 év végén, amikor a Tempus Közalapítvány támogatásával Brazília negyedik legnagyobb államába, Bahiába utazott három hónapra, hogy az ott megmaradt atlanti esőerdőfoltokon még leíratlan békafajok után kutasson brazil kollégáival. Egy herpetológus (kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó kutató) számára Brazília maga a földi paradicsom. Ebben az országban él a legtöbb kétéltűfaj (1049), melyek felét az atlanti esőerdőből írták le. Munkája az Ilhéus és Itabuna települések között félúton található Universidade Estadual de Santa Cruz (Szent Kereszt Állami Egyetem) Zoológiai Gyűjteményében kezdődött. Itt őrzik ugyanis a környéken gyűjtött kétéltűek példányait, azt a néhány darabot, ami a kutatók számára vizsgálati anyagként rendelkezésre áll. Áttanulmányoztaa tehát az eddig leírt, Bahia államban előforduló, Phyllodytes nemzetségbe tartozó 11 békafajt, hogy a terepi munkák során felismerje, ha eddig ismeretlen formával találkozik. A Phyllodytes nemzetség tagjai kisméretű, 3-5 cm testhosszú levelibékák, melyeket két jellegzetesség különböztet meg a többi levelibékától. Alsó állkapcsukon 2-4 nagyméretű fog ül, és életük teljes mértékben a broméliákhoz kötődik. Ezek az apró békák a broméliák levelei között összegyűlt vízbe helyezik a petéiket, amik itt fejlődnek ki, táplálkoznak, és itt keresnek is párt maguknak. A bromélia levélrózsája biztonságos környezet számukra, mert itt még akkor is fennmarad a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen víz, ha hosszú szárazság köszönt a területre. A gyűjteményi tanulmányozás után kezdődhetett a munka legizgalmasabb része, a terepi expedíció. A békák többsége éjszaka aktív, ezért teljes sötétség kell a felkutatásukhoz. Este indultak el tehát az egyetemtől több órányira található egyik érintetlen erdőfolthoz annak reményében, hogy sikerül a terület fajlistáját újakkal bővíteniük. Meg-megálltak hallgatózni, hogy szól-e már valamelyik békafaj hím egyede, amint éppen magához csalogatja a nőstényt. Több alkalom és sok óra keresgélés után hallották meg a keresett hangot, a Phyllodytes-békákra jellemző, mégis kissé eltérő kuruttyolást. Mikor közelítettek a hangforráshoz, a zseblámpa fényében megpillantották az első egyedeket, amint a terresztris (talajról növő) bromélia levelén üldögéltek. Első dolguk az volt, hogy felvételt készítsenek a hím által kiadott hívóhangról, mivel a békáknál ez az egyik legfontosabb faji megkülönböztető bélyeg. Azután befogtak néhány egyedet, és a gyűjteménybe szállították őket további vizsgálatra. Összesen 22 példányt hasonlítottak össze a többi, már ismert fajjal. Kiderült, hogy a nemzetség eddig legkisebb méretű (2 cm hosszú) faját sikerült felfedezniük. Az új fajnak a Phyllodytes amadoi nevet adták, adózva ezzel Brazília legismertebb modernista írója, Jorge Amado emlékének. A bizonyító példányok az egyetem gyűjteményébe, két másik brazil múzeumba és a Magyar Természettudományi Múzeum Kétéltű- és Hüllőgyűjteményébe kerültek. A P. amadoi békafajt eddig még nem találták meg máshol, vagyis nagy valószínűséggel kizárólag ezen az kis élőhelyfolton él a teljes világállomány. - De miért is jó, hogy új fajokat fedezünk fel, és teszünk ismertté a tudomány, és ezzel az emberiség számára? - teszi fel a kérdést a kutató. Számos érvet fel lehet sorolni a fajok leírásának fontossága mellett. Ahhoz, hogy meg tudjuk óvni a természetet, ismernünk kell minden egyes összetevőjét, legyen az baktérium, bogár vagy béka. Az új Phyllodytes-faj ismerete a többi, veszélyeztetett fajjal együtt eszköz lehet a természetvédelmi hatóság számára az erdőfolt védelméhez, és ki tudja, lehet, hogy épp erről a békáról derül ki később, hogy az ember számára nélkülözhetetlen gyógyszeralapanyagot termel. agrárvilág.hu / Magyar Természettudományi Múzeum

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.