Különleges a buckák rovarvilága is

Címkék: nemzeti park , természetvédelem , túzok
Különleges a buckák rovarvilága is

A Kiskunsági Nemzeti Park különleges állatfajai közül kiemelkedik a kisgyermeksúlyú túzok, amelynek populációja nőtt az utóbbi években.

A homokdűnék és a szikes tavak által tagolt puszták gazdag állat- és növényvilágába pillant be a Magyar Idők természetjáró sorozata.

A Kiskunság füves pusztái közé ékelődő időszakos tavak láncolata vonuló madarak millióinak jelent pihenő- és táplálkozóhelyet. A gyorsan felmelegedő szikes tavak tavasszal a parányi vízi élőlényektől, rákféléktől sűrű, nyüzsgő élő „húslevessé” változnak, és az iszapos tengeröblöket kedvelő gulipánok számára is kitűnő táplálkozóhelyet kínálnak.

A közép-európai gulipánállomány nagy része is ezeken a szikes tavakon költ. A vizes területek mocsáriteknős– és vidraállománya is gyarapodott az elmúlt években, utóbbi a park területén ismét gyakorinak mondható.

Szintén nőtt a park túzokpopulációja, a 20 kilogrammos súlyt is elérő kakasok tollaikat felborzolva áprilisban kezdik jó néhány hétig eltartó dürgési időszakukat. A kicsi, színes szalakóták rendkívül gyorsan csapnak le zsákmányukra, éles szemüket nem tudja kijátszani még a magát jól álcázó sisakos sáska sem, amely emberi szemmel nézve fűszálhoz hasonlít.

Az ornitológusok különös módszerrel figyelik meg a madarakat a nemzeti parkban: a túzokok fészkeinek közelébe például az őket szállító ökrös szekerekről leugorva jutnak el észrevétlenül a szalmabálába bújt szakemberek.

A nyílt homoki területeknek gazdag és egyedülálló az ízeltlábú-faunája is, a terület jellemző fajaiként a karéjos keresztespók, illetve a rendkívül fájdalmas csípésű gyilkos poloska említhető.

A rovarkülönlegességek közül kitűnik a furcsa nevű cicindella vagy mezei homokfutrinka, amely gyors és kíméletlen vadász. Akkor sem tágít vadászterületéről, ha a homok felszínének hőmérséklete eléri a 70 Celsius-fokot, ami egyébként a baktériumok elpusztításához is elegendő.

Csak a Kárpát-medencében fordulnak elő a szinte kizárólag a gyapjas csüdfű nektárjával táplálkozó fóti boglárkalepkék. Erre a növényre rakják a petéiket is, a kikelő hernyók pedig a csüdfű leveleivel táplálkoznak. A hernyók a hangyákat vonzó cukros váladékot választanak ki, a szorgos ízeltlábúak pedig viszonzásképpen vigyáznak a bábbá alakuló férgekre, a fészkük belsejének biztonságába szállítva őket.

Nyáron – amelynek beköszöntét a boglárkák megjelenése biztosan jelzi – a homoki árvalányhaj is nagyobb foltokban kihajt a buckákon; ennek a növénynek Európa legnagyobb összefüggő mezője a Kiskunságban található.

Az árvalányhaj együtt vándorol a buckákkal, magvai a sívó (futó-) homokon is képesek kicsírázni, ahol sok más kezdemény nem maradna életképes. A magja hegyes részével a homokba beleálló toklász is képes megmaradni a folyamatosan változó felszínen, a teljesen kifejlett növényt még egy vihar sem tudná kitépni a helyéből.

agrarvilag.hu / magyaridok.hu



Szerző
Eszter

Dátum
2018-01-17


Kapcsolódó cikkek
Ezt kapják a lepkék Bécsben

Ezt kapják a lepkék Bécsben

A Kiskunsági Nemzeti Park különleges állatfajai közül kiemelkedik a kisgyermeksúlyú túzok, amelynek populációja nőtt az utóbbi években. A homokdűnék és a szikes tavak által tagolt puszták gazdag állat- és növényvilágába pillant be a Magyar Idők természetjáró sorozata. A Kiskunság füves pusztái közé ékelődő időszakos tavak láncolata vonuló madarak millióinak jelent pihenő- és táplálkozóhelyet. A gyorsan felmelegedő szikes tavak tavasszal a parányi vízi élőlényektől, rákféléktől sűrű, nyüzsgő élő „húslevessé” változnak, és az iszapos tengeröblöket kedvelő gulipánok számára is kitűnő táplálkozóhelyet kínálnak. A közép-európai gulipánállomány nagy része is ezeken a szikes tavakon költ. A vizes területek mocsáriteknős- és vidraállománya is gyarapodott az elmúlt években, utóbbi a park területén ismét gyakorinak mondható. Szintén nőtt a park túzokpopulációja, a 20 kilogrammos súlyt is elérő kakasok tollaikat felborzolva áprilisban kezdik jó néhány hétig eltartó dürgési időszakukat. A kicsi, színes szalakóták rendkívül gyorsan csapnak le zsákmányukra, éles szemüket nem tudja kijátszani még a magát jól álcázó sisakos sáska sem, amely emberi szemmel nézve fűszálhoz hasonlít. Az ornitológusok különös módszerrel figyelik meg a madarakat a nemzeti parkban: a túzokok fészkeinek közelébe például az őket szállító ökrös szekerekről leugorva jutnak el észrevétlenül a szalmabálába bújt szakemberek. A nyílt homoki területeknek gazdag és egyedülálló az ízeltlábú-faunája is, a terület jellemző fajaiként a karéjos keresztespók, illetve a rendkívül fájdalmas csípésű gyilkos poloska említhető. A rovarkülönlegességek közül kitűnik a furcsa nevű cicindella vagy mezei homokfutrinka, amely gyors és kíméletlen vadász. Akkor sem tágít vadászterületéről, ha a homok felszínének hőmérséklete eléri a 70 Celsius-fokot, ami egyébként a baktériumok elpusztításához is elegendő. Csak a Kárpát-medencében fordulnak elő a szinte kizárólag a gyapjas csüdfű nektárjával táplálkozó fóti boglárkalepkék. Erre a növényre rakják a petéiket is, a kikelő hernyók pedig a csüdfű leveleivel táplálkoznak. A hernyók a hangyákat vonzó cukros váladékot választanak ki, a szorgos ízeltlábúak pedig viszonzásképpen vigyáznak a bábbá alakuló férgekre, a fészkük belsejének biztonságába szállítva őket. Nyáron – amelynek beköszöntét a boglárkák megjelenése biztosan jelzi – a homoki árvalányhaj is nagyobb foltokban kihajt a buckákon; ennek a növénynek Európa legnagyobb összefüggő mezője a Kiskunságban található. Az árvalányhaj együtt vándorol a buckákkal, magvai a sívó (futó-) homokon is képesek kicsírázni, ahol sok más kezdemény nem maradna életképes. A magja hegyes részével a homokba beleálló toklász is képes megmaradni a folyamatosan változó felszínen, a teljesen kifejlett növényt még egy vihar sem tudná kitépni a helyéből. agrarvilag.hu / magyaridok.hu
A pusztuló esőerdőket a kakaó menti meg

A pusztuló esőerdőket a kakaó menti meg

A Kiskunsági Nemzeti Park különleges állatfajai közül kiemelkedik a kisgyermeksúlyú túzok, amelynek populációja nőtt az utóbbi években. A homokdűnék és a szikes tavak által tagolt puszták gazdag állat- és növényvilágába pillant be a Magyar Idők természetjáró sorozata. A Kiskunság füves pusztái közé ékelődő időszakos tavak láncolata vonuló madarak millióinak jelent pihenő- és táplálkozóhelyet. A gyorsan felmelegedő szikes tavak tavasszal a parányi vízi élőlényektől, rákféléktől sűrű, nyüzsgő élő „húslevessé” változnak, és az iszapos tengeröblöket kedvelő gulipánok számára is kitűnő táplálkozóhelyet kínálnak. A közép-európai gulipánállomány nagy része is ezeken a szikes tavakon költ. A vizes területek mocsáriteknős- és vidraállománya is gyarapodott az elmúlt években, utóbbi a park területén ismét gyakorinak mondható. Szintén nőtt a park túzokpopulációja, a 20 kilogrammos súlyt is elérő kakasok tollaikat felborzolva áprilisban kezdik jó néhány hétig eltartó dürgési időszakukat. A kicsi, színes szalakóták rendkívül gyorsan csapnak le zsákmányukra, éles szemüket nem tudja kijátszani még a magát jól álcázó sisakos sáska sem, amely emberi szemmel nézve fűszálhoz hasonlít. Az ornitológusok különös módszerrel figyelik meg a madarakat a nemzeti parkban: a túzokok fészkeinek közelébe például az őket szállító ökrös szekerekről leugorva jutnak el észrevétlenül a szalmabálába bújt szakemberek. A nyílt homoki területeknek gazdag és egyedülálló az ízeltlábú-faunája is, a terület jellemző fajaiként a karéjos keresztespók, illetve a rendkívül fájdalmas csípésű gyilkos poloska említhető. A rovarkülönlegességek közül kitűnik a furcsa nevű cicindella vagy mezei homokfutrinka, amely gyors és kíméletlen vadász. Akkor sem tágít vadászterületéről, ha a homok felszínének hőmérséklete eléri a 70 Celsius-fokot, ami egyébként a baktériumok elpusztításához is elegendő. Csak a Kárpát-medencében fordulnak elő a szinte kizárólag a gyapjas csüdfű nektárjával táplálkozó fóti boglárkalepkék. Erre a növényre rakják a petéiket is, a kikelő hernyók pedig a csüdfű leveleivel táplálkoznak. A hernyók a hangyákat vonzó cukros váladékot választanak ki, a szorgos ízeltlábúak pedig viszonzásképpen vigyáznak a bábbá alakuló férgekre, a fészkük belsejének biztonságába szállítva őket. Nyáron – amelynek beköszöntét a boglárkák megjelenése biztosan jelzi – a homoki árvalányhaj is nagyobb foltokban kihajt a buckákon; ennek a növénynek Európa legnagyobb összefüggő mezője a Kiskunságban található. Az árvalányhaj együtt vándorol a buckákkal, magvai a sívó (futó-) homokon is képesek kicsírázni, ahol sok más kezdemény nem maradna életképes. A magja hegyes részével a homokba beleálló toklász is képes megmaradni a folyamatosan változó felszínen, a teljesen kifejlett növényt még egy vihar sem tudná kitépni a helyéből. agrarvilag.hu / magyaridok.hu
Számba veszik a hazai fülesbagoly-populációt

Számba veszik a hazai fülesbagoly-populációt

A Kiskunsági Nemzeti Park különleges állatfajai közül kiemelkedik a kisgyermeksúlyú túzok, amelynek populációja nőtt az utóbbi években. A homokdűnék és a szikes tavak által tagolt puszták gazdag állat- és növényvilágába pillant be a Magyar Idők természetjáró sorozata. A Kiskunság füves pusztái közé ékelődő időszakos tavak láncolata vonuló madarak millióinak jelent pihenő- és táplálkozóhelyet. A gyorsan felmelegedő szikes tavak tavasszal a parányi vízi élőlényektől, rákféléktől sűrű, nyüzsgő élő „húslevessé” változnak, és az iszapos tengeröblöket kedvelő gulipánok számára is kitűnő táplálkozóhelyet kínálnak. A közép-európai gulipánállomány nagy része is ezeken a szikes tavakon költ. A vizes területek mocsáriteknős- és vidraállománya is gyarapodott az elmúlt években, utóbbi a park területén ismét gyakorinak mondható. Szintén nőtt a park túzokpopulációja, a 20 kilogrammos súlyt is elérő kakasok tollaikat felborzolva áprilisban kezdik jó néhány hétig eltartó dürgési időszakukat. A kicsi, színes szalakóták rendkívül gyorsan csapnak le zsákmányukra, éles szemüket nem tudja kijátszani még a magát jól álcázó sisakos sáska sem, amely emberi szemmel nézve fűszálhoz hasonlít. Az ornitológusok különös módszerrel figyelik meg a madarakat a nemzeti parkban: a túzokok fészkeinek közelébe például az őket szállító ökrös szekerekről leugorva jutnak el észrevétlenül a szalmabálába bújt szakemberek. A nyílt homoki területeknek gazdag és egyedülálló az ízeltlábú-faunája is, a terület jellemző fajaiként a karéjos keresztespók, illetve a rendkívül fájdalmas csípésű gyilkos poloska említhető. A rovarkülönlegességek közül kitűnik a furcsa nevű cicindella vagy mezei homokfutrinka, amely gyors és kíméletlen vadász. Akkor sem tágít vadászterületéről, ha a homok felszínének hőmérséklete eléri a 70 Celsius-fokot, ami egyébként a baktériumok elpusztításához is elegendő. Csak a Kárpát-medencében fordulnak elő a szinte kizárólag a gyapjas csüdfű nektárjával táplálkozó fóti boglárkalepkék. Erre a növényre rakják a petéiket is, a kikelő hernyók pedig a csüdfű leveleivel táplálkoznak. A hernyók a hangyákat vonzó cukros váladékot választanak ki, a szorgos ízeltlábúak pedig viszonzásképpen vigyáznak a bábbá alakuló férgekre, a fészkük belsejének biztonságába szállítva őket. Nyáron – amelynek beköszöntét a boglárkák megjelenése biztosan jelzi – a homoki árvalányhaj is nagyobb foltokban kihajt a buckákon; ennek a növénynek Európa legnagyobb összefüggő mezője a Kiskunságban található. Az árvalányhaj együtt vándorol a buckákkal, magvai a sívó (futó-) homokon is képesek kicsírázni, ahol sok más kezdemény nem maradna életképes. A magja hegyes részével a homokba beleálló toklász is képes megmaradni a folyamatosan változó felszínen, a teljesen kifejlett növényt még egy vihar sem tudná kitépni a helyéből. agrarvilag.hu / magyaridok.hu

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.