Húsfogyasztásunk csökkentése egy lépés lenne környezetünk védelméért

Címkék: fenntarthatóság , húsfogyasztás , húsipar , klímapolitika , klímavédelem
Húsfogyasztásunk csökkentése egy lépés lenne környezetünk védelméért

A hústermelés óriási tempóban nő világszerte, ökolábnyoma pedig nem csekély. Az állattenyésztés externáliái, kedvezőtlen környezeti hatásai azonban nincsenek beárazva a kész húsipari termékbe. Ezen változtatnának a zöldek.

 A zöldek körében egyre erősödnek azok a hangok, melyek szerint az adórendszer jelenlegi formája nem foglalja magában kellőképpen a környezetvédelmi megfontolásokat. Már Bill Gates is megpengette, hogy ahelyett, hogy a vagyont adóztatnánk világszerte, a fogyasztást kellene – elmékeztet a Piac és Profit klímablogja.
A zöldek ezt azzal egészítik ki, hogy a legnagyobb környezeti tehertételt jelentő fogyasztást lenne célszerű adóval terhelni.

“Húsadó, mint ökoadó”

A húsos étrend természetesen nagyobb ökolábnyommal jár, mint a hússzegény étrend, mert a szarvasmarháknál például

  • a kérődzés és a képződő ürülékmennyiség óriási metánkibocsátást jelent,
  • a takarmány előállításához hatalmas termőföldterületeket kell művelés alá vonni,
  • az állattenyésztés vízlábnyoma szintén nagy (túl sok vízfogyasztás jut egységnyi megtermelt kalóriára), s
  • a húsipari feldolgozás is energiaigényes gyártási folyamat.

A Farm Animal Investment Risk and Return (FAIRR) Initiative új jelentést adott ki, melyben azt szorgalmazza, hogy a húsipar externáliáinak – negatív környezeti hatásainak – árát át kellene hárítani azokra, akik a leginkább felelnek ezért: a fogyasztókra, akik megveszik és megeszik a húst. Ezek az externáliák ugyanis nincsenek beleépítve a termékek, a kolbász, a gépsonka, a grillcsirke árába.

A jelentés pozitív előképekre és párhuzamokra is kitér. Három területen már elterjedtté vált világszerte a környezetszennyezés adóztatása:

  • 180 országban sújtja adónem a dohánytermékeket.
  • 60 jogrendszerben lépett életbe valamilyen karbonadó rendszer, ami a légszennyezést, az üvegházgáz-kibocsátást bünteti.
  • 25 országban adóztatják a cukorfogyasztást. (A cukrozott üdítőitalok adója és a chipsadó is idesorolandó.)

Akkor hát miért ne rójanak ki a kormányok adót a húsra? A FAIRR szerint

hatalmas összegek folyhatnának így be az államkasszákba, amit az egészségügyre költhetnének a kormányok.

A húsadó már közéleti vitatéma lett. Először a skandináv országok jutottak el oda, hogy lépjenek is valamit az ügyben. 2016-ban a Danish Council on Ethics a vöröshúsok megadóztatását javasolta ökolábnyom alapon. Svédországban a Zöld Párt vetette fel, hogy legyen klímaadó az élelmiszereken, s csomagolásukon legyenek feltüntetve adatok az ökolábnyomukról.

A FAO ellenérve

Az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kereskedelemért és piacokért felelős igazgatója, Josef Scmidhuber ugyanakkor rossz ötletnek tartja a húsadót. Több okból:

Egyrészt a fogyasztók különféleképpen reagálnak az áremelésekre.

Vannak akik adaptálódnak és lemondanak a megdrágult termékről (illetve ritkábban vagy kevesebbet vesznek belőle), és vannak, akik ugyanúgy fogyasztják tovább, ugyanolyan rendszerességgel és mennyiségben.

Másrészt

azokban a térségekben, ahol szegénység és éhezés van, a hús beépítése az étrendbe kedvező változást jelent, mert javul a tápanyagbevitel.

“Ha van marhahúsadó, kiket fogunk kiadóztatni a piacról? Azokat, akik szegények. Akiknek éppenséggel növelniük kellene a húsfogyasztásukat,” – nyilatkozta Schmidhuber.

A szakember szerint a húsadó koncepciójára pontosan illik a “regresszív adó” kifejezés, mert pont egyes társadalmi rétegek felemelkedését gátolná. Azonban a gazdagabb jóléti társadalmakban életképes és hasznos megoldás lehet a húsfogyasztás adóztatása.

agrarvilag.hu / piacesprofit.hu



Szerző
bk

Dátum
2018-02-24


Kapcsolódó cikkek
Mentsük meg a hulladékot!

Mentsük meg a hulladékot!

A hústermelés óriási tempóban nő világszerte, ökolábnyoma pedig nem csekély. Az állattenyésztés externáliái, kedvezőtlen környezeti hatásai azonban nincsenek beárazva a kész húsipari termékbe. Ezen változtatnának a zöldek.
 A zöldek körében egyre erősödnek azok a hangok, melyek szerint az adórendszer jelenlegi formája nem foglalja magában kellőképpen a környezetvédelmi megfontolásokat. Már Bill Gates is megpengette, hogy ahelyett, hogy a vagyont adóztatnánk világszerte, a fogyasztást kellene - elmékeztet a Piac és Profit klímablogja.
A zöldek ezt azzal egészítik ki, hogy a legnagyobb környezeti tehertételt jelentő fogyasztást lenne célszerű adóval terhelni.
"Húsadó, mint ökoadó" A húsos étrend természetesen nagyobb ökolábnyommal jár, mint a hússzegény étrend, mert a szarvasmarháknál például
  • a kérődzés és a képződő ürülékmennyiség óriási metánkibocsátást jelent,
  • a takarmány előállításához hatalmas termőföldterületeket kell művelés alá vonni,
  • az állattenyésztés vízlábnyoma szintén nagy (túl sok vízfogyasztás jut egységnyi megtermelt kalóriára), s
  • a húsipari feldolgozás is energiaigényes gyártási folyamat.
A Farm Animal Investment Risk and Return (FAIRR) Initiative új jelentést adott ki, melyben azt szorgalmazza, hogy a húsipar externáliáinak - negatív környezeti hatásainak - árát át kellene hárítani azokra, akik a leginkább felelnek ezért: a fogyasztókra, akik megveszik és megeszik a húst. Ezek az externáliák ugyanis nincsenek beleépítve a termékek, a kolbász, a gépsonka, a grillcsirke árába. A jelentés pozitív előképekre és párhuzamokra is kitér. Három területen már elterjedtté vált világszerte a környezetszennyezés adóztatása:
  • 180 országban sújtja adónem a dohánytermékeket.
  • 60 jogrendszerben lépett életbe valamilyen karbonadó rendszer, ami a légszennyezést, az üvegházgáz-kibocsátást bünteti.
  • 25 országban adóztatják a cukorfogyasztást. (A cukrozott üdítőitalok adója és a chipsadó is idesorolandó.)
Akkor hát miért ne rójanak ki a kormányok adót a húsra? A FAIRR szerint
hatalmas összegek folyhatnának így be az államkasszákba, amit az egészségügyre költhetnének a kormányok.
A húsadó már közéleti vitatéma lett. Először a skandináv országok jutottak el oda, hogy lépjenek is valamit az ügyben. 2016-ban a Danish Council on Ethics a vöröshúsok megadóztatását javasolta ökolábnyom alapon. Svédországban a Zöld Párt vetette fel, hogy legyen klímaadó az élelmiszereken, s csomagolásukon legyenek feltüntetve adatok az ökolábnyomukról. A FAO ellenérve Az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kereskedelemért és piacokért felelős igazgatója, Josef Scmidhuber ugyanakkor rossz ötletnek tartja a húsadót. Több okból: Egyrészt a fogyasztók különféleképpen reagálnak az áremelésekre.
Vannak akik adaptálódnak és lemondanak a megdrágult termékről (illetve ritkábban vagy kevesebbet vesznek belőle), és vannak, akik ugyanúgy fogyasztják tovább, ugyanolyan rendszerességgel és mennyiségben.
Másrészt
azokban a térségekben, ahol szegénység és éhezés van, a hús beépítése az étrendbe kedvező változást jelent, mert javul a tápanyagbevitel.
“Ha van marhahúsadó, kiket fogunk kiadóztatni a piacról? Azokat, akik szegények. Akiknek éppenséggel növelniük kellene a húsfogyasztásukat,” - nyilatkozta Schmidhuber. A szakember szerint a húsadó koncepciójára pontosan illik a “regresszív adó” kifejezés, mert pont egyes társadalmi rétegek felemelkedését gátolná. Azonban a gazdagabb jóléti társadalmakban életképes és hasznos megoldás lehet a húsfogyasztás adóztatása. agrarvilag.hu / piacesprofit.hu
Nemrég keltek ki, de már repülnek tovább a gemenci gólyák

Nemrég keltek ki, de már repülnek tovább a gemenci gólyák

A hústermelés óriási tempóban nő világszerte, ökolábnyoma pedig nem csekély. Az állattenyésztés externáliái, kedvezőtlen környezeti hatásai azonban nincsenek beárazva a kész húsipari termékbe. Ezen változtatnának a zöldek.
 A zöldek körében egyre erősödnek azok a hangok, melyek szerint az adórendszer jelenlegi formája nem foglalja magában kellőképpen a környezetvédelmi megfontolásokat. Már Bill Gates is megpengette, hogy ahelyett, hogy a vagyont adóztatnánk világszerte, a fogyasztást kellene - elmékeztet a Piac és Profit klímablogja.
A zöldek ezt azzal egészítik ki, hogy a legnagyobb környezeti tehertételt jelentő fogyasztást lenne célszerű adóval terhelni.
"Húsadó, mint ökoadó" A húsos étrend természetesen nagyobb ökolábnyommal jár, mint a hússzegény étrend, mert a szarvasmarháknál például
  • a kérődzés és a képződő ürülékmennyiség óriási metánkibocsátást jelent,
  • a takarmány előállításához hatalmas termőföldterületeket kell művelés alá vonni,
  • az állattenyésztés vízlábnyoma szintén nagy (túl sok vízfogyasztás jut egységnyi megtermelt kalóriára), s
  • a húsipari feldolgozás is energiaigényes gyártási folyamat.
A Farm Animal Investment Risk and Return (FAIRR) Initiative új jelentést adott ki, melyben azt szorgalmazza, hogy a húsipar externáliáinak - negatív környezeti hatásainak - árát át kellene hárítani azokra, akik a leginkább felelnek ezért: a fogyasztókra, akik megveszik és megeszik a húst. Ezek az externáliák ugyanis nincsenek beleépítve a termékek, a kolbász, a gépsonka, a grillcsirke árába. A jelentés pozitív előképekre és párhuzamokra is kitér. Három területen már elterjedtté vált világszerte a környezetszennyezés adóztatása:
  • 180 országban sújtja adónem a dohánytermékeket.
  • 60 jogrendszerben lépett életbe valamilyen karbonadó rendszer, ami a légszennyezést, az üvegházgáz-kibocsátást bünteti.
  • 25 országban adóztatják a cukorfogyasztást. (A cukrozott üdítőitalok adója és a chipsadó is idesorolandó.)
Akkor hát miért ne rójanak ki a kormányok adót a húsra? A FAIRR szerint
hatalmas összegek folyhatnának így be az államkasszákba, amit az egészségügyre költhetnének a kormányok.
A húsadó már közéleti vitatéma lett. Először a skandináv országok jutottak el oda, hogy lépjenek is valamit az ügyben. 2016-ban a Danish Council on Ethics a vöröshúsok megadóztatását javasolta ökolábnyom alapon. Svédországban a Zöld Párt vetette fel, hogy legyen klímaadó az élelmiszereken, s csomagolásukon legyenek feltüntetve adatok az ökolábnyomukról. A FAO ellenérve Az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kereskedelemért és piacokért felelős igazgatója, Josef Scmidhuber ugyanakkor rossz ötletnek tartja a húsadót. Több okból: Egyrészt a fogyasztók különféleképpen reagálnak az áremelésekre.
Vannak akik adaptálódnak és lemondanak a megdrágult termékről (illetve ritkábban vagy kevesebbet vesznek belőle), és vannak, akik ugyanúgy fogyasztják tovább, ugyanolyan rendszerességgel és mennyiségben.
Másrészt
azokban a térségekben, ahol szegénység és éhezés van, a hús beépítése az étrendbe kedvező változást jelent, mert javul a tápanyagbevitel.
“Ha van marhahúsadó, kiket fogunk kiadóztatni a piacról? Azokat, akik szegények. Akiknek éppenséggel növelniük kellene a húsfogyasztásukat,” - nyilatkozta Schmidhuber. A szakember szerint a húsadó koncepciójára pontosan illik a “regresszív adó” kifejezés, mert pont egyes társadalmi rétegek felemelkedését gátolná. Azonban a gazdagabb jóléti társadalmakban életképes és hasznos megoldás lehet a húsfogyasztás adóztatása. agrarvilag.hu / piacesprofit.hu
Nincs mire várni: most kell tenni az erdőkért!

Nincs mire várni: most kell tenni az erdőkért!

A hústermelés óriási tempóban nő világszerte, ökolábnyoma pedig nem csekély. Az állattenyésztés externáliái, kedvezőtlen környezeti hatásai azonban nincsenek beárazva a kész húsipari termékbe. Ezen változtatnának a zöldek.
 A zöldek körében egyre erősödnek azok a hangok, melyek szerint az adórendszer jelenlegi formája nem foglalja magában kellőképpen a környezetvédelmi megfontolásokat. Már Bill Gates is megpengette, hogy ahelyett, hogy a vagyont adóztatnánk világszerte, a fogyasztást kellene - elmékeztet a Piac és Profit klímablogja.
A zöldek ezt azzal egészítik ki, hogy a legnagyobb környezeti tehertételt jelentő fogyasztást lenne célszerű adóval terhelni.
"Húsadó, mint ökoadó" A húsos étrend természetesen nagyobb ökolábnyommal jár, mint a hússzegény étrend, mert a szarvasmarháknál például
  • a kérődzés és a képződő ürülékmennyiség óriási metánkibocsátást jelent,
  • a takarmány előállításához hatalmas termőföldterületeket kell művelés alá vonni,
  • az állattenyésztés vízlábnyoma szintén nagy (túl sok vízfogyasztás jut egységnyi megtermelt kalóriára), s
  • a húsipari feldolgozás is energiaigényes gyártási folyamat.
A Farm Animal Investment Risk and Return (FAIRR) Initiative új jelentést adott ki, melyben azt szorgalmazza, hogy a húsipar externáliáinak - negatív környezeti hatásainak - árát át kellene hárítani azokra, akik a leginkább felelnek ezért: a fogyasztókra, akik megveszik és megeszik a húst. Ezek az externáliák ugyanis nincsenek beleépítve a termékek, a kolbász, a gépsonka, a grillcsirke árába. A jelentés pozitív előképekre és párhuzamokra is kitér. Három területen már elterjedtté vált világszerte a környezetszennyezés adóztatása:
  • 180 országban sújtja adónem a dohánytermékeket.
  • 60 jogrendszerben lépett életbe valamilyen karbonadó rendszer, ami a légszennyezést, az üvegházgáz-kibocsátást bünteti.
  • 25 országban adóztatják a cukorfogyasztást. (A cukrozott üdítőitalok adója és a chipsadó is idesorolandó.)
Akkor hát miért ne rójanak ki a kormányok adót a húsra? A FAIRR szerint
hatalmas összegek folyhatnának így be az államkasszákba, amit az egészségügyre költhetnének a kormányok.
A húsadó már közéleti vitatéma lett. Először a skandináv országok jutottak el oda, hogy lépjenek is valamit az ügyben. 2016-ban a Danish Council on Ethics a vöröshúsok megadóztatását javasolta ökolábnyom alapon. Svédországban a Zöld Párt vetette fel, hogy legyen klímaadó az élelmiszereken, s csomagolásukon legyenek feltüntetve adatok az ökolábnyomukról. A FAO ellenérve Az ENSZ Élelmiszer és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) kereskedelemért és piacokért felelős igazgatója, Josef Scmidhuber ugyanakkor rossz ötletnek tartja a húsadót. Több okból: Egyrészt a fogyasztók különféleképpen reagálnak az áremelésekre.
Vannak akik adaptálódnak és lemondanak a megdrágult termékről (illetve ritkábban vagy kevesebbet vesznek belőle), és vannak, akik ugyanúgy fogyasztják tovább, ugyanolyan rendszerességgel és mennyiségben.
Másrészt
azokban a térségekben, ahol szegénység és éhezés van, a hús beépítése az étrendbe kedvező változást jelent, mert javul a tápanyagbevitel.
“Ha van marhahúsadó, kiket fogunk kiadóztatni a piacról? Azokat, akik szegények. Akiknek éppenséggel növelniük kellene a húsfogyasztásukat,” - nyilatkozta Schmidhuber. A szakember szerint a húsadó koncepciójára pontosan illik a “regresszív adó” kifejezés, mert pont egyes társadalmi rétegek felemelkedését gátolná. Azonban a gazdagabb jóléti társadalmakban életképes és hasznos megoldás lehet a húsfogyasztás adóztatása. agrarvilag.hu / piacesprofit.hu

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.