Gabonapiac: év eleji mélyrepülésben az árak

Címkék: árak , árutőzsde , gabonapiac
Gabonapiac: év eleji mélyrepülésben az árak

A 2016-os évet rég nem látott helyzetben kezdte meg a gabona- és olajosmag piac. Immár két hónapja szinte töretlenül csökkennek az árak és egyelőre elég nehéz olyan tényezőt találni, ami megváltoztathatja a tendenciát. A korábban még csak lehetőségként jelzett kínálati nyomás valamennyi terméknél újabb és újabb mélypontokat eredményez és részben a lassuló gazdasági növekedés és a tudatos kereslet szűkítés most alapvetően negatív hangulatot eredményez. Elmondhatjuk, hogy a vevők átvették az irányítást és alig van esély arra, hogy a termelők felül tudjanak kerekedni.

Melyek is ezek a tényezők? Elsősorban a folyamatos termelési szint növekedése, csökkenő intenzitással növekedő felhasználás mellett. Részben szerepet játszik a deviza-piac folyamatos hintázása, egyszer hol erősödik a dollár, hogy megint az euró kap erőre a dollárral szemben, de az elmúlt hetekben a legjelentősebb hatás ebben a körben Argentínából érkezett.

A másik oldalon a kereslet kivár, ami logikus lépése a felhasználóknak, hiszen számukra nem csak a vételek árának csökkentése a cél, de termékeik értékesítési lehetőségét is figyelembe kell venniük, hiszen ha az általános érdeklődés csökken termékeik iránt, nem termelhetnek „drága alapanyagból” készletre. Ezt láttuk most Kínában, ahol a termelés szintjének növekedése olyan készleteket eredményezett, hogy immár nem csak az importot fogják vissza, de program indult a belső termelés volumenének szabályozására is.

Szerintem a helyzetet jól jellemzi, hogy olyan vevő, amelyik alapvetően az európai piacokról szerezte be szükségleteit, nem teljesen váratlanul, de mégis meglepetést okozva legutóbbi argentin árut vásárolt meg és olyan árszinten, ami a hagyományos eladói részéről elképzelhetetlen lett volna. Ez nem azért alakult így, mert az argentinok nem ismerték a korábbi árakat, jegyzéseket, hanem csak annak az új gazdaságpolitikának köszönhető, amely lényegesen egyszerűbbé, liberálisabbá tette az argentin termékek exportját és a belső árfolyamok elszabadulása miatt versenyképessé vált a korábban hátrányban lévő piac.

Ezen tényezők mellett mi meg szinte nem tehetünk mást, csak nézünk és csodálkozunk vagy egyesek még talán a csodára várnak?
Belföldi piacunk immár harmadik hete alussza álmát és jó esély van rá, hogy még egy darabig nem is igazán fog megmozdulni. A visszajelzésekből arra lehet következtetni, hogy azok, akik korábban sem döntöttek az értékesítés mellett, továbbra sem igazán szeretnék meghozni azt a fájdalmas döntést, ami a rendelkezésünkre álló árualap értékesítésével jár. Véleményem szerint a kivárással továbbra is nagyobb kockázatot vállalnak, mintha a termékek eladása mellett döntenének, hiszen továbbra is több tényező szól amellett, hogy nem várható lényeges áremelkedés a nemzetközi piacokon.

Konkrétabbá téve az elméletet, a mai export-piaci jegyzések alapján a kukorica termelői telephelyi árszintje 43.000 – 43.500 Ft/to-nál nem jön ki többre és változatlanul ki kell emelni a logisztikai korlátokat, amelyek az értékesítést lassíthatják, adott esetben és bizonyos irányok felé el is lehetetleníthetik.

A búza esetében továbbra is más egy kicsit a helyzet, mert a különböző minőségi kategóriák más-más irányba kereshetnek magunkat értékesítési utat és ezek között igen jelentős eltérés lehet a „számtanban”. Nem igazán indult még be a nemzetközi kereslet, de a hét elejei jegyzések alapján a 12,5% fehérje tartalmú, normál malmi búzára vonatkozóan az EU-n belüli kereslet lehet a megoldás. A tengeren-túli eladási lehetőségek változatlanul az orosz és ukrán árszintektől függnek és ha a legutóbbi jegyzéseket vesszük alapul, akkor a magyarországi, eladói telephelyi árak olyan alacsonyak lennének, amelyek nem teszik reálissá a nagyobb volumenű kivitelt ebbe az irányba.

Marad az EU-n belüli főbb piacok jegyzése és a legfőbb piacunkat jelentő olaszországi piac. Ebből az irányból nézve kedvezőbb a kép, nem irreális, hogy a tényleg jó minőségű áruért el lehet érni 48.000,-Ft/to körüli telephelyi árat is.

Itt azonban megemlítenék egy keserű tapasztalatot és nem véletlenül említettem a jó minőséget. Ez ugyanis nem biztos, hogy a vevőnek is azt jelenti, mint nekünk. Az utóbbi hetek folyamán több visszajelzés érkezett, hogy az eladó szerint jó minőségű árut a vevők nem vették át, ahogy történni szokott: a próbakamion után kiderült, hogy ez nem az, mint amire a vevő számított. Szerintem ez most nem a korábban tapasztalt és az árváltozások motiválta „játék”, hanem a valóban más szempontú igény jelentkezése. Korábban is volt már ilyen helyzet és azt követően ismerkedtünk meg a W és a p/l értékekkel, mint a sütőipari értékmérés új paramétereivel. Szerintem most az egyik ok az lehet, hogy az itthoni felhasználási módtól eltérő felhasználói igény miatt más mérési módszert alkalmaznak és alapvetően más típusú búzát használnak, mint mi. Az egyik legrégebbi itthoni laboratórium kollegája szerint az sem kizárt, hogy a műszerek beállítása is eltér az általunk alkalmazottól és ezt nem róhatjuk fel szerződés-szegő magatartásként, de sajnos nem is nagyon lehet ehhez alkalmazkodni, nem igazán tudjuk ezt figyelembe venni. Marad továbbra is a próbálkozás, hogy megtaláljuk a megfelelő fajtákat.

Kicsit most „hazabeszélve”, ha egy piac a klasszikus magyar fajtákat keresi, akkor ne ajánljunk olyan genetikai háttérrel rendelkező tételeket, amelyek jellemzően lágy tipusú fajtakörbe tartoznak. A minőségi paraméterek száraz adatai mellett ugyanis a felhasználás célja is befolyásolja, hogy egy adott tétel mennyire lesz megfelelő a felhasználónak.

Nem véletlen, hogy tőlünk inkább az alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó és ezért olcsóbb tételeket keresik az olasz vevők, hiszen azokat jórészt még más tipusú és minőségű búzával keverve használják fel. Egyéb vevőink számára meg mértékadó az itthoni mérés, hiszen ők is hasonló módon dolgozzák fel a búzát. Összességében megint csak a korábbiakat tudom ismételni: ne várjunk a csodára, mert az csak ritkán valósul meg és hiába vannak negatív hírek, a kínálat nagyobb, mint a fizetőképes kereslet.

agrarvilag.hu / agrotrend.hu – Bidló Gábor



Szerző
Blokkadmin

Dátum
2016-01-08


Kapcsolódó cikkek
Tilos a csávázott vetőmag használata a zöldítésbe vont területeken

Tilos a csávázott vetőmag használata a zöldítésbe vont területeken

A 2016-os évet rég nem látott helyzetben kezdte meg a gabona- és olajosmag piac. Immár két hónapja szinte töretlenül csökkennek az árak és egyelőre elég nehéz olyan tényezőt találni, ami megváltoztathatja a tendenciát. A korábban még csak lehetőségként jelzett kínálati nyomás valamennyi terméknél újabb és újabb mélypontokat eredményez és részben a lassuló gazdasági növekedés és a tudatos kereslet szűkítés most alapvetően negatív hangulatot eredményez. Elmondhatjuk, hogy a vevők átvették az irányítást és alig van esély arra, hogy a termelők felül tudjanak kerekedni. Melyek is ezek a tényezők? Elsősorban a folyamatos termelési szint növekedése, csökkenő intenzitással növekedő felhasználás mellett. Részben szerepet játszik a deviza-piac folyamatos hintázása, egyszer hol erősödik a dollár, hogy megint az euró kap erőre a dollárral szemben, de az elmúlt hetekben a legjelentősebb hatás ebben a körben Argentínából érkezett. A másik oldalon a kereslet kivár, ami logikus lépése a felhasználóknak, hiszen számukra nem csak a vételek árának csökkentése a cél, de termékeik értékesítési lehetőségét is figyelembe kell venniük, hiszen ha az általános érdeklődés csökken termékeik iránt, nem termelhetnek „drága alapanyagból” készletre. Ezt láttuk most Kínában, ahol a termelés szintjének növekedése olyan készleteket eredményezett, hogy immár nem csak az importot fogják vissza, de program indult a belső termelés volumenének szabályozására is. Szerintem a helyzetet jól jellemzi, hogy olyan vevő, amelyik alapvetően az európai piacokról szerezte be szükségleteit, nem teljesen váratlanul, de mégis meglepetést okozva legutóbbi argentin árut vásárolt meg és olyan árszinten, ami a hagyományos eladói részéről elképzelhetetlen lett volna. Ez nem azért alakult így, mert az argentinok nem ismerték a korábbi árakat, jegyzéseket, hanem csak annak az új gazdaságpolitikának köszönhető, amely lényegesen egyszerűbbé, liberálisabbá tette az argentin termékek exportját és a belső árfolyamok elszabadulása miatt versenyképessé vált a korábban hátrányban lévő piac. Ezen tényezők mellett mi meg szinte nem tehetünk mást, csak nézünk és csodálkozunk vagy egyesek még talán a csodára várnak? Belföldi piacunk immár harmadik hete alussza álmát és jó esély van rá, hogy még egy darabig nem is igazán fog megmozdulni. A visszajelzésekből arra lehet következtetni, hogy azok, akik korábban sem döntöttek az értékesítés mellett, továbbra sem igazán szeretnék meghozni azt a fájdalmas döntést, ami a rendelkezésünkre álló árualap értékesítésével jár. Véleményem szerint a kivárással továbbra is nagyobb kockázatot vállalnak, mintha a termékek eladása mellett döntenének, hiszen továbbra is több tényező szól amellett, hogy nem várható lényeges áremelkedés a nemzetközi piacokon. Konkrétabbá téve az elméletet, a mai export-piaci jegyzések alapján a kukorica termelői telephelyi árszintje 43.000 – 43.500 Ft/to-nál nem jön ki többre és változatlanul ki kell emelni a logisztikai korlátokat, amelyek az értékesítést lassíthatják, adott esetben és bizonyos irányok felé el is lehetetleníthetik. A búza esetében továbbra is más egy kicsit a helyzet, mert a különböző minőségi kategóriák más-más irányba kereshetnek magunkat értékesítési utat és ezek között igen jelentős eltérés lehet a „számtanban”. Nem igazán indult még be a nemzetközi kereslet, de a hét elejei jegyzések alapján a 12,5% fehérje tartalmú, normál malmi búzára vonatkozóan az EU-n belüli kereslet lehet a megoldás. A tengeren-túli eladási lehetőségek változatlanul az orosz és ukrán árszintektől függnek és ha a legutóbbi jegyzéseket vesszük alapul, akkor a magyarországi, eladói telephelyi árak olyan alacsonyak lennének, amelyek nem teszik reálissá a nagyobb volumenű kivitelt ebbe az irányba. Marad az EU-n belüli főbb piacok jegyzése és a legfőbb piacunkat jelentő olaszországi piac. Ebből az irányból nézve kedvezőbb a kép, nem irreális, hogy a tényleg jó minőségű áruért el lehet érni 48.000,-Ft/to körüli telephelyi árat is. Itt azonban megemlítenék egy keserű tapasztalatot és nem véletlenül említettem a jó minőséget. Ez ugyanis nem biztos, hogy a vevőnek is azt jelenti, mint nekünk. Az utóbbi hetek folyamán több visszajelzés érkezett, hogy az eladó szerint jó minőségű árut a vevők nem vették át, ahogy történni szokott: a próbakamion után kiderült, hogy ez nem az, mint amire a vevő számított. Szerintem ez most nem a korábban tapasztalt és az árváltozások motiválta „játék”, hanem a valóban más szempontú igény jelentkezése. Korábban is volt már ilyen helyzet és azt követően ismerkedtünk meg a W és a p/l értékekkel, mint a sütőipari értékmérés új paramétereivel. Szerintem most az egyik ok az lehet, hogy az itthoni felhasználási módtól eltérő felhasználói igény miatt más mérési módszert alkalmaznak és alapvetően más típusú búzát használnak, mint mi. Az egyik legrégebbi itthoni laboratórium kollegája szerint az sem kizárt, hogy a műszerek beállítása is eltér az általunk alkalmazottól és ezt nem róhatjuk fel szerződés-szegő magatartásként, de sajnos nem is nagyon lehet ehhez alkalmazkodni, nem igazán tudjuk ezt figyelembe venni. Marad továbbra is a próbálkozás, hogy megtaláljuk a megfelelő fajtákat. Kicsit most „hazabeszélve”, ha egy piac a klasszikus magyar fajtákat keresi, akkor ne ajánljunk olyan genetikai háttérrel rendelkező tételeket, amelyek jellemzően lágy tipusú fajtakörbe tartoznak. A minőségi paraméterek száraz adatai mellett ugyanis a felhasználás célja is befolyásolja, hogy egy adott tétel mennyire lesz megfelelő a felhasználónak. Nem véletlen, hogy tőlünk inkább az alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó és ezért olcsóbb tételeket keresik az olasz vevők, hiszen azokat jórészt még más tipusú és minőségű búzával keverve használják fel. Egyéb vevőink számára meg mértékadó az itthoni mérés, hiszen ők is hasonló módon dolgozzák fel a búzát. Összességében megint csak a korábbiakat tudom ismételni: ne várjunk a csodára, mert az csak ritkán valósul meg és hiába vannak negatív hírek, a kínálat nagyobb, mint a fizetőképes kereslet. agrarvilag.hu / agrotrend.hu - Bidló Gábor
Csökkenthető a gabonafélék aszálykitettsége

Csökkenthető a gabonafélék aszálykitettsége

A 2016-os évet rég nem látott helyzetben kezdte meg a gabona- és olajosmag piac. Immár két hónapja szinte töretlenül csökkennek az árak és egyelőre elég nehéz olyan tényezőt találni, ami megváltoztathatja a tendenciát. A korábban még csak lehetőségként jelzett kínálati nyomás valamennyi terméknél újabb és újabb mélypontokat eredményez és részben a lassuló gazdasági növekedés és a tudatos kereslet szűkítés most alapvetően negatív hangulatot eredményez. Elmondhatjuk, hogy a vevők átvették az irányítást és alig van esély arra, hogy a termelők felül tudjanak kerekedni. Melyek is ezek a tényezők? Elsősorban a folyamatos termelési szint növekedése, csökkenő intenzitással növekedő felhasználás mellett. Részben szerepet játszik a deviza-piac folyamatos hintázása, egyszer hol erősödik a dollár, hogy megint az euró kap erőre a dollárral szemben, de az elmúlt hetekben a legjelentősebb hatás ebben a körben Argentínából érkezett. A másik oldalon a kereslet kivár, ami logikus lépése a felhasználóknak, hiszen számukra nem csak a vételek árának csökkentése a cél, de termékeik értékesítési lehetőségét is figyelembe kell venniük, hiszen ha az általános érdeklődés csökken termékeik iránt, nem termelhetnek „drága alapanyagból” készletre. Ezt láttuk most Kínában, ahol a termelés szintjének növekedése olyan készleteket eredményezett, hogy immár nem csak az importot fogják vissza, de program indult a belső termelés volumenének szabályozására is. Szerintem a helyzetet jól jellemzi, hogy olyan vevő, amelyik alapvetően az európai piacokról szerezte be szükségleteit, nem teljesen váratlanul, de mégis meglepetést okozva legutóbbi argentin árut vásárolt meg és olyan árszinten, ami a hagyományos eladói részéről elképzelhetetlen lett volna. Ez nem azért alakult így, mert az argentinok nem ismerték a korábbi árakat, jegyzéseket, hanem csak annak az új gazdaságpolitikának köszönhető, amely lényegesen egyszerűbbé, liberálisabbá tette az argentin termékek exportját és a belső árfolyamok elszabadulása miatt versenyképessé vált a korábban hátrányban lévő piac. Ezen tényezők mellett mi meg szinte nem tehetünk mást, csak nézünk és csodálkozunk vagy egyesek még talán a csodára várnak? Belföldi piacunk immár harmadik hete alussza álmát és jó esély van rá, hogy még egy darabig nem is igazán fog megmozdulni. A visszajelzésekből arra lehet következtetni, hogy azok, akik korábban sem döntöttek az értékesítés mellett, továbbra sem igazán szeretnék meghozni azt a fájdalmas döntést, ami a rendelkezésünkre álló árualap értékesítésével jár. Véleményem szerint a kivárással továbbra is nagyobb kockázatot vállalnak, mintha a termékek eladása mellett döntenének, hiszen továbbra is több tényező szól amellett, hogy nem várható lényeges áremelkedés a nemzetközi piacokon. Konkrétabbá téve az elméletet, a mai export-piaci jegyzések alapján a kukorica termelői telephelyi árszintje 43.000 – 43.500 Ft/to-nál nem jön ki többre és változatlanul ki kell emelni a logisztikai korlátokat, amelyek az értékesítést lassíthatják, adott esetben és bizonyos irányok felé el is lehetetleníthetik. A búza esetében továbbra is más egy kicsit a helyzet, mert a különböző minőségi kategóriák más-más irányba kereshetnek magunkat értékesítési utat és ezek között igen jelentős eltérés lehet a „számtanban”. Nem igazán indult még be a nemzetközi kereslet, de a hét elejei jegyzések alapján a 12,5% fehérje tartalmú, normál malmi búzára vonatkozóan az EU-n belüli kereslet lehet a megoldás. A tengeren-túli eladási lehetőségek változatlanul az orosz és ukrán árszintektől függnek és ha a legutóbbi jegyzéseket vesszük alapul, akkor a magyarországi, eladói telephelyi árak olyan alacsonyak lennének, amelyek nem teszik reálissá a nagyobb volumenű kivitelt ebbe az irányba. Marad az EU-n belüli főbb piacok jegyzése és a legfőbb piacunkat jelentő olaszországi piac. Ebből az irányból nézve kedvezőbb a kép, nem irreális, hogy a tényleg jó minőségű áruért el lehet érni 48.000,-Ft/to körüli telephelyi árat is. Itt azonban megemlítenék egy keserű tapasztalatot és nem véletlenül említettem a jó minőséget. Ez ugyanis nem biztos, hogy a vevőnek is azt jelenti, mint nekünk. Az utóbbi hetek folyamán több visszajelzés érkezett, hogy az eladó szerint jó minőségű árut a vevők nem vették át, ahogy történni szokott: a próbakamion után kiderült, hogy ez nem az, mint amire a vevő számított. Szerintem ez most nem a korábban tapasztalt és az árváltozások motiválta „játék”, hanem a valóban más szempontú igény jelentkezése. Korábban is volt már ilyen helyzet és azt követően ismerkedtünk meg a W és a p/l értékekkel, mint a sütőipari értékmérés új paramétereivel. Szerintem most az egyik ok az lehet, hogy az itthoni felhasználási módtól eltérő felhasználói igény miatt más mérési módszert alkalmaznak és alapvetően más típusú búzát használnak, mint mi. Az egyik legrégebbi itthoni laboratórium kollegája szerint az sem kizárt, hogy a műszerek beállítása is eltér az általunk alkalmazottól és ezt nem róhatjuk fel szerződés-szegő magatartásként, de sajnos nem is nagyon lehet ehhez alkalmazkodni, nem igazán tudjuk ezt figyelembe venni. Marad továbbra is a próbálkozás, hogy megtaláljuk a megfelelő fajtákat. Kicsit most „hazabeszélve”, ha egy piac a klasszikus magyar fajtákat keresi, akkor ne ajánljunk olyan genetikai háttérrel rendelkező tételeket, amelyek jellemzően lágy tipusú fajtakörbe tartoznak. A minőségi paraméterek száraz adatai mellett ugyanis a felhasználás célja is befolyásolja, hogy egy adott tétel mennyire lesz megfelelő a felhasználónak. Nem véletlen, hogy tőlünk inkább az alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó és ezért olcsóbb tételeket keresik az olasz vevők, hiszen azokat jórészt még más tipusú és minőségű búzával keverve használják fel. Egyéb vevőink számára meg mértékadó az itthoni mérés, hiszen ők is hasonló módon dolgozzák fel a búzát. Összességében megint csak a korábbiakat tudom ismételni: ne várjunk a csodára, mert az csak ritkán valósul meg és hiába vannak negatív hírek, a kínálat nagyobb, mint a fizetőképes kereslet. agrarvilag.hu / agrotrend.hu - Bidló Gábor
Zöldség terem Párizs alatt

Zöldség terem Párizs alatt

A 2016-os évet rég nem látott helyzetben kezdte meg a gabona- és olajosmag piac. Immár két hónapja szinte töretlenül csökkennek az árak és egyelőre elég nehéz olyan tényezőt találni, ami megváltoztathatja a tendenciát. A korábban még csak lehetőségként jelzett kínálati nyomás valamennyi terméknél újabb és újabb mélypontokat eredményez és részben a lassuló gazdasági növekedés és a tudatos kereslet szűkítés most alapvetően negatív hangulatot eredményez. Elmondhatjuk, hogy a vevők átvették az irányítást és alig van esély arra, hogy a termelők felül tudjanak kerekedni. Melyek is ezek a tényezők? Elsősorban a folyamatos termelési szint növekedése, csökkenő intenzitással növekedő felhasználás mellett. Részben szerepet játszik a deviza-piac folyamatos hintázása, egyszer hol erősödik a dollár, hogy megint az euró kap erőre a dollárral szemben, de az elmúlt hetekben a legjelentősebb hatás ebben a körben Argentínából érkezett. A másik oldalon a kereslet kivár, ami logikus lépése a felhasználóknak, hiszen számukra nem csak a vételek árának csökkentése a cél, de termékeik értékesítési lehetőségét is figyelembe kell venniük, hiszen ha az általános érdeklődés csökken termékeik iránt, nem termelhetnek „drága alapanyagból” készletre. Ezt láttuk most Kínában, ahol a termelés szintjének növekedése olyan készleteket eredményezett, hogy immár nem csak az importot fogják vissza, de program indult a belső termelés volumenének szabályozására is. Szerintem a helyzetet jól jellemzi, hogy olyan vevő, amelyik alapvetően az európai piacokról szerezte be szükségleteit, nem teljesen váratlanul, de mégis meglepetést okozva legutóbbi argentin árut vásárolt meg és olyan árszinten, ami a hagyományos eladói részéről elképzelhetetlen lett volna. Ez nem azért alakult így, mert az argentinok nem ismerték a korábbi árakat, jegyzéseket, hanem csak annak az új gazdaságpolitikának köszönhető, amely lényegesen egyszerűbbé, liberálisabbá tette az argentin termékek exportját és a belső árfolyamok elszabadulása miatt versenyképessé vált a korábban hátrányban lévő piac. Ezen tényezők mellett mi meg szinte nem tehetünk mást, csak nézünk és csodálkozunk vagy egyesek még talán a csodára várnak? Belföldi piacunk immár harmadik hete alussza álmát és jó esély van rá, hogy még egy darabig nem is igazán fog megmozdulni. A visszajelzésekből arra lehet következtetni, hogy azok, akik korábban sem döntöttek az értékesítés mellett, továbbra sem igazán szeretnék meghozni azt a fájdalmas döntést, ami a rendelkezésünkre álló árualap értékesítésével jár. Véleményem szerint a kivárással továbbra is nagyobb kockázatot vállalnak, mintha a termékek eladása mellett döntenének, hiszen továbbra is több tényező szól amellett, hogy nem várható lényeges áremelkedés a nemzetközi piacokon. Konkrétabbá téve az elméletet, a mai export-piaci jegyzések alapján a kukorica termelői telephelyi árszintje 43.000 – 43.500 Ft/to-nál nem jön ki többre és változatlanul ki kell emelni a logisztikai korlátokat, amelyek az értékesítést lassíthatják, adott esetben és bizonyos irányok felé el is lehetetleníthetik. A búza esetében továbbra is más egy kicsit a helyzet, mert a különböző minőségi kategóriák más-más irányba kereshetnek magunkat értékesítési utat és ezek között igen jelentős eltérés lehet a „számtanban”. Nem igazán indult még be a nemzetközi kereslet, de a hét elejei jegyzések alapján a 12,5% fehérje tartalmú, normál malmi búzára vonatkozóan az EU-n belüli kereslet lehet a megoldás. A tengeren-túli eladási lehetőségek változatlanul az orosz és ukrán árszintektől függnek és ha a legutóbbi jegyzéseket vesszük alapul, akkor a magyarországi, eladói telephelyi árak olyan alacsonyak lennének, amelyek nem teszik reálissá a nagyobb volumenű kivitelt ebbe az irányba. Marad az EU-n belüli főbb piacok jegyzése és a legfőbb piacunkat jelentő olaszországi piac. Ebből az irányból nézve kedvezőbb a kép, nem irreális, hogy a tényleg jó minőségű áruért el lehet érni 48.000,-Ft/to körüli telephelyi árat is. Itt azonban megemlítenék egy keserű tapasztalatot és nem véletlenül említettem a jó minőséget. Ez ugyanis nem biztos, hogy a vevőnek is azt jelenti, mint nekünk. Az utóbbi hetek folyamán több visszajelzés érkezett, hogy az eladó szerint jó minőségű árut a vevők nem vették át, ahogy történni szokott: a próbakamion után kiderült, hogy ez nem az, mint amire a vevő számított. Szerintem ez most nem a korábban tapasztalt és az árváltozások motiválta „játék”, hanem a valóban más szempontú igény jelentkezése. Korábban is volt már ilyen helyzet és azt követően ismerkedtünk meg a W és a p/l értékekkel, mint a sütőipari értékmérés új paramétereivel. Szerintem most az egyik ok az lehet, hogy az itthoni felhasználási módtól eltérő felhasználói igény miatt más mérési módszert alkalmaznak és alapvetően más típusú búzát használnak, mint mi. Az egyik legrégebbi itthoni laboratórium kollegája szerint az sem kizárt, hogy a műszerek beállítása is eltér az általunk alkalmazottól és ezt nem róhatjuk fel szerződés-szegő magatartásként, de sajnos nem is nagyon lehet ehhez alkalmazkodni, nem igazán tudjuk ezt figyelembe venni. Marad továbbra is a próbálkozás, hogy megtaláljuk a megfelelő fajtákat. Kicsit most „hazabeszélve”, ha egy piac a klasszikus magyar fajtákat keresi, akkor ne ajánljunk olyan genetikai háttérrel rendelkező tételeket, amelyek jellemzően lágy tipusú fajtakörbe tartoznak. A minőségi paraméterek száraz adatai mellett ugyanis a felhasználás célja is befolyásolja, hogy egy adott tétel mennyire lesz megfelelő a felhasználónak. Nem véletlen, hogy tőlünk inkább az alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó és ezért olcsóbb tételeket keresik az olasz vevők, hiszen azokat jórészt még más tipusú és minőségű búzával keverve használják fel. Egyéb vevőink számára meg mértékadó az itthoni mérés, hiszen ők is hasonló módon dolgozzák fel a búzát. Összességében megint csak a korábbiakat tudom ismételni: ne várjunk a csodára, mert az csak ritkán valósul meg és hiába vannak negatív hírek, a kínálat nagyobb, mint a fizetőképes kereslet. agrarvilag.hu / agrotrend.hu - Bidló Gábor

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.