Élen járt a fészekrakási technikában a pokol csirkéje

Címkék: állatvilág , fészkekrakás , ősmadár
Élen járt a fészekrakási technikában a pokol csirkéje

Fészke praktikus kialakításával tudta kikölteni tojásait a 67 millió évvel ezelőtt élt “pokol csirkéjeként” is nevezett oviraptoroszaurusz – állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.

A szakemberek úgy vélik, hogy a termetes oviraptoroszauruszok csoportjának legnagyobb képviselői egy kört alkotva fektették le a tojásaikat, hogy a fészek középen helyet hagyjanak saját maguknak – írta az MTI.

Ez az elrendezés tette lehetővé, hogy a méretes állat maga költse ki a tojásait a teste melegével, anélkül, hogy összezúzná őket.

A modern madarak őseinek tekintett tollas oviraptoroszauruszok a késő krétakorban éltek, legalább 67 millió évvel ezelőtt. Csontos taraja és hosszú, a gyíkokéra emlékeztető farka miatt egyik fajukat, az Anzu wylieit a “pokol csirkéjének” is nevezik.

“Az oviraptoroszauruszok többsége kis méretű volt, nem több 100 kilogrammnál. Nagyon madárszerűek voltak a papagájokéra emlékeztető koponyájukkal” – mondta Darla Zelenitsky, a kanadai Calgary-i Egyetem munkatársa.

A kutatók többségében Kínából és Mongóliából származó, több mint negyven különböző fészek formáját és méretét tanulmányozták, hogy megismerjék az oviraptoroszauruszok tojásköltési szokásait.

A kisebb fajoknál 35 centiméter, míg a csoport legnagyobb képviselőjének számító Macroelongatoolithusnál 330 centiméter volt a fészek aljának átmérője.

A tojások által körbezárt belső szabad terület mérete pedig folyamatosan nőtt az egyre nagyobb fajoknál.

Ez a fajta alkalmazkodás a madarakra nem jellemző.  – A jelenlegi ismereteink szerint ez a szokás csak erre a csoportra jellemző-

mondta Zelenitsky, hozzátéve, hogy az oviraptoroszauruszok tojásai igen hosszúkásak voltak. Néhány korábbi tanulmány szerint a hosszúkás tojások kékeszöld színűek lehettek, a legnagyobbak súlya akár a hat kilogrammot is elérhette.

A kutatók szerint a kisebb oviraptoroszauruszok valószínűleg közvetlenül a tojásaikon ültek, amelyeket egymásra pakolva helyeztek el a fészekben. A nagyobb fajok tojásai egyetlen méretes körben voltak elhelyezve és a középen kialakított szabad területre a felnőtt állat majdnem teljes súlyával rá tudott nehezedni.

agrarvilag.hu /MTI



Szerző
avszerkeszto

Dátum
2018-05-17


Kapcsolódó cikkek
Miattunk lesznek aktívabbak éjjel az állatok

Miattunk lesznek aktívabbak éjjel az állatok

Fészke praktikus kialakításával tudta kikölteni tojásait a 67 millió évvel ezelőtt élt "pokol csirkéjeként" is nevezett oviraptoroszaurusz - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport. A szakemberek úgy vélik, hogy a termetes oviraptoroszauruszok csoportjának legnagyobb képviselői egy kört alkotva fektették le a tojásaikat, hogy a fészek középen helyet hagyjanak saját maguknak - írta az MTI. Ez az elrendezés tette lehetővé, hogy a méretes állat maga költse ki a tojásait a teste melegével, anélkül, hogy összezúzná őket. A modern madarak őseinek tekintett tollas oviraptoroszauruszok a késő krétakorban éltek, legalább 67 millió évvel ezelőtt. Csontos taraja és hosszú, a gyíkokéra emlékeztető farka miatt egyik fajukat, az Anzu wylieit a "pokol csirkéjének" is nevezik. "Az oviraptoroszauruszok többsége kis méretű volt, nem több 100 kilogrammnál. Nagyon madárszerűek voltak a papagájokéra emlékeztető koponyájukkal" - mondta Darla Zelenitsky, a kanadai Calgary-i Egyetem munkatársa. A kutatók többségében Kínából és Mongóliából származó, több mint negyven különböző fészek formáját és méretét tanulmányozták, hogy megismerjék az oviraptoroszauruszok tojásköltési szokásait.
A kisebb fajoknál 35 centiméter, míg a csoport legnagyobb képviselőjének számító Macroelongatoolithusnál 330 centiméter volt a fészek aljának átmérője.
A tojások által körbezárt belső szabad terület mérete pedig folyamatosan nőtt az egyre nagyobb fajoknál.
Ez a fajta alkalmazkodás a madarakra nem jellemző.  - A jelenlegi ismereteink szerint ez a szokás csak erre a csoportra jellemző-
mondta Zelenitsky, hozzátéve, hogy az oviraptoroszauruszok tojásai igen hosszúkásak voltak. Néhány korábbi tanulmány szerint a hosszúkás tojások kékeszöld színűek lehettek, a legnagyobbak súlya akár a hat kilogrammot is elérhette. A kutatók szerint a kisebb oviraptoroszauruszok valószínűleg közvetlenül a tojásaikon ültek, amelyeket egymásra pakolva helyeztek el a fészekben. A nagyobb fajok tojásai egyetlen méretes körben voltak elhelyezve és a középen kialakított szabad területre a felnőtt állat majdnem teljes súlyával rá tudott nehezedni. agrarvilag.hu /MTI
A méhek okosabbak mint gondoltuk - és ezzel segíthetik a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokat

A méhek okosabbak mint gondoltuk - és ezzel segíthetik a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásokat

Fészke praktikus kialakításával tudta kikölteni tojásait a 67 millió évvel ezelőtt élt "pokol csirkéjeként" is nevezett oviraptoroszaurusz - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport. A szakemberek úgy vélik, hogy a termetes oviraptoroszauruszok csoportjának legnagyobb képviselői egy kört alkotva fektették le a tojásaikat, hogy a fészek középen helyet hagyjanak saját maguknak - írta az MTI. Ez az elrendezés tette lehetővé, hogy a méretes állat maga költse ki a tojásait a teste melegével, anélkül, hogy összezúzná őket. A modern madarak őseinek tekintett tollas oviraptoroszauruszok a késő krétakorban éltek, legalább 67 millió évvel ezelőtt. Csontos taraja és hosszú, a gyíkokéra emlékeztető farka miatt egyik fajukat, az Anzu wylieit a "pokol csirkéjének" is nevezik. "Az oviraptoroszauruszok többsége kis méretű volt, nem több 100 kilogrammnál. Nagyon madárszerűek voltak a papagájokéra emlékeztető koponyájukkal" - mondta Darla Zelenitsky, a kanadai Calgary-i Egyetem munkatársa. A kutatók többségében Kínából és Mongóliából származó, több mint negyven különböző fészek formáját és méretét tanulmányozták, hogy megismerjék az oviraptoroszauruszok tojásköltési szokásait.
A kisebb fajoknál 35 centiméter, míg a csoport legnagyobb képviselőjének számító Macroelongatoolithusnál 330 centiméter volt a fészek aljának átmérője.
A tojások által körbezárt belső szabad terület mérete pedig folyamatosan nőtt az egyre nagyobb fajoknál.
Ez a fajta alkalmazkodás a madarakra nem jellemző.  - A jelenlegi ismereteink szerint ez a szokás csak erre a csoportra jellemző-
mondta Zelenitsky, hozzátéve, hogy az oviraptoroszauruszok tojásai igen hosszúkásak voltak. Néhány korábbi tanulmány szerint a hosszúkás tojások kékeszöld színűek lehettek, a legnagyobbak súlya akár a hat kilogrammot is elérhette. A kutatók szerint a kisebb oviraptoroszauruszok valószínűleg közvetlenül a tojásaikon ültek, amelyeket egymásra pakolva helyeztek el a fészekben. A nagyobb fajok tojásai egyetlen méretes körben voltak elhelyezve és a középen kialakított szabad területre a felnőtt állat majdnem teljes súlyával rá tudott nehezedni. agrarvilag.hu /MTI
Okos patkányok segíthetik az Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatásokat

Okos patkányok segíthetik az Alzheimer-kórral kapcsolatos kutatásokat

Fészke praktikus kialakításával tudta kikölteni tojásait a 67 millió évvel ezelőtt élt "pokol csirkéjeként" is nevezett oviraptoroszaurusz - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport. A szakemberek úgy vélik, hogy a termetes oviraptoroszauruszok csoportjának legnagyobb képviselői egy kört alkotva fektették le a tojásaikat, hogy a fészek középen helyet hagyjanak saját maguknak - írta az MTI. Ez az elrendezés tette lehetővé, hogy a méretes állat maga költse ki a tojásait a teste melegével, anélkül, hogy összezúzná őket. A modern madarak őseinek tekintett tollas oviraptoroszauruszok a késő krétakorban éltek, legalább 67 millió évvel ezelőtt. Csontos taraja és hosszú, a gyíkokéra emlékeztető farka miatt egyik fajukat, az Anzu wylieit a "pokol csirkéjének" is nevezik. "Az oviraptoroszauruszok többsége kis méretű volt, nem több 100 kilogrammnál. Nagyon madárszerűek voltak a papagájokéra emlékeztető koponyájukkal" - mondta Darla Zelenitsky, a kanadai Calgary-i Egyetem munkatársa. A kutatók többségében Kínából és Mongóliából származó, több mint negyven különböző fészek formáját és méretét tanulmányozták, hogy megismerjék az oviraptoroszauruszok tojásköltési szokásait.
A kisebb fajoknál 35 centiméter, míg a csoport legnagyobb képviselőjének számító Macroelongatoolithusnál 330 centiméter volt a fészek aljának átmérője.
A tojások által körbezárt belső szabad terület mérete pedig folyamatosan nőtt az egyre nagyobb fajoknál.
Ez a fajta alkalmazkodás a madarakra nem jellemző.  - A jelenlegi ismereteink szerint ez a szokás csak erre a csoportra jellemző-
mondta Zelenitsky, hozzátéve, hogy az oviraptoroszauruszok tojásai igen hosszúkásak voltak. Néhány korábbi tanulmány szerint a hosszúkás tojások kékeszöld színűek lehettek, a legnagyobbak súlya akár a hat kilogrammot is elérhette. A kutatók szerint a kisebb oviraptoroszauruszok valószínűleg közvetlenül a tojásaikon ültek, amelyeket egymásra pakolva helyeztek el a fészekben. A nagyobb fajok tojásai egyetlen méretes körben voltak elhelyezve és a középen kialakított szabad területre a felnőtt állat majdnem teljes súlyával rá tudott nehezedni. agrarvilag.hu /MTI

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.